Iszonyú kánikula.  Kiszállok a kocsiból, megcsap a hőség. Fácánkertnél egy kávé, gyümölcslé, és tovább. A Bácskai Kultúrpalota légkondicionált koncertterme, már elviselhető.  Még egy kávé, még egy üdítő, majd megnyitóbeszéd, Baja-TV riport és irány a szállás. Délután kezdünk. Este, ha kissé hűvösebb lesz, elsétálok a Türr István emlékműhöz. Ott a Duna széles és gyönyörű, s ha felmész az emlékmű feslő szintjére, úgy érzed, mintha egy hajó orrtőkéjén állnál, s előre kémlelnél, hogy elkerüld a zátonyokat.

Minden évben teszünk arra egy hajókirándulást a szabadnapon. Az emlékmű, mintha egy csúcson állna, ha a vízről nézed. Van úgy, hogy lejtmenetben, van úgy, hogy hegymenetben hajózunk, a csúcs után. Megállunk néha ejtőzni kicsit, kikötünk és fürdünk, majd irány Gemenc. Ezt a kirándulást általában a kurzus idejének félénél tesszük. Aztán nekilódulunk a második felvonásnak, készülünk a záró koncertre a Sugovica színpadán. Vajon mit lehet megtanítani egy kurzuson tíz nap alatt? Mennyire mozdítható el valaki egy holtpontról, – ami még a könnyebb eset – és vissza lehet-e vezetni valakit, a helyes irányba, ha tévúton jár? Azt hiszem kijelenthető, hogy nem. Tíz nap alatt, bizonyosan nem. Mi az mégis, amiért érdemes mesterkurzust tartani, ilyeneken részt venni? Első sorban a zenei vélemények, művészetekről való beszélgetések, zenei, énektechnikai megoldások sokfélesége által ébresztett új impulzusok jótékony hatása miatt. Nem találkoztam még olyan neves énekessel, aki bizton állította volna magáról, hogy egy – az énektanulás szempontjából – rövid, tíz napos kurzuson tanult meg énekelni, tanulta meg a „szakmát”. Olyan kollégát azonban sokat ismerek, aki évtizedek után is örömmel emlékezett egy-egy mesterre, akitől kapott valamit, amit talán akkor nem is értett, de évekkel később egyszerre rádöbbent, hogy, óh persze, hiszen erről hallottam azon a kurzuson! Tényleg, így kell ezt…….milyen igaza volt, a mesternek, amikor arra akart rávezetni, hogy……. Van úgy is néha, hogy óriási énekesek híres tanárok ezerszer bevált módszerei nem jók, nem hasznosak a növendéknek, mert rá adottságai miatt, más törvényszerűségek érvényesek. Azt hiszem, a tanítást ez teszi izgalmassá, érdekessé, nagyszerűvé. Megtalálni mindenkire, a saját érvényes igazságát. Nem pedig a mindenkire érvényes igazságot megtalálni. Két – nyugodtan mondhatom világhírű – mester Lore Fischer és Dagmar Freiwald-Lange kurzusát hallgattam és énekeltem végig a pályám hajnalán. Mindketten meghatározó alakjai voltak az énekiskolának, első sorban a német ajkú zene és módszer volt a területük. Ők, aktív évtizedeik alatt, – nyugodtan állíthatom, – hogy ezer és ezer fiatalt állítottak pályára. Nekem Lore Fischer többet használt, amikor weimari kurzusán két hetet töltöttem nála. Mi is valójában egy énekes mesterkurzus? Melis Györggyel együtt énekelt előadásaim mindegyike mesterkurzus volt. Bende Zsolt, nagyszerű zenei és technikai félmondatainak százai, mind-mind mesterkurzusok voltak, Kutrucz Éva és Sipos Jenő órái és sokszor egymásnak ellentmondó véleményei, mesterkurzusok voltak, Ferencsik pálcája alatt énekelt előadások és koncertek mesterkurzusok voltak, a zseniális tehetségű Garam Zsuzsával megtanult darabok és koncertek mesterkurzusok voltak. Klukon Edittel végig koncertezett több, min tíz év egy maratoni és meghatározó mesterkurzus volt, ugyanúgy, mint azok a percek, órák, napok, amikor Yehudi Menuhinnal a Tituszt énekeltem Bonnban. De mesterkurzus volt számomra – bár nem énekelek már – az a Frida Kahlo kiállítás is, amit két hete láttam a Várban, vagy az Aurora Borealis mely minden más filmet, melyet eddig láttam, nálam lesöpört a porondról. Mint ahogy mesterkurzus minden olyan pillanat az életben, a pályánkon, amely hozzánk tesz valamit és nem elvesz tőlünk.  Vagy ha elvesz, akkor a rosszat veszi el. Tíz nap nem rengeti meg a világot, de fényt hozhat percekre, s ha jól világítottunk kellő időben és helyen, hasznát veszi annak, aki ráemeli tekintetét.

Szolj hozzá Te is!