Ma a színházban tanítottunk. A város sétáló utcájának végénél, van egy színház. Komoly programokkal, koncertekkel, előadásokkal. Állandó saját társulata, titkársággal, műhelyekkel, a műfajt kiszolgáló alkalmazottakkal a portástól igazgatóig és stabil központi, állami költségvetése nincsen ugyan, így nincs is fent a vidéki színházak listáján olyan ranggal, mint mondjuk Zalaegerszeg, vagy Kaposvár. Az a lelkesedés, ahogyan a város és a működő helyi művészi törekvések használják a színházat, példaszerű. Imádom nézni a fiatalok arcát, akik eddig többnyire egy szobában énekeltek, s a nagyobb térben, színpadon, színháztetemben való megmérettetésben még nem, vagy csak ritkán volt részük. Felmennek a színpadra, és felmérik, kitapogatják az akusztikát. Emlékszem erre az érzésre, amikor az budapesti Operaházat a tűzvész után felújították és 1984-ben újra kinyitott. Az első előadás előtt a színpadon akusztikai próbát tartottunk zenekarral. Kórodi András vezényelt, mi pedig próbálgattuk az akusztikát. Felváltva énekeltünk áriákat, együtteseket, felmértük, milyen mértékben változott a rekonstrukció után. Igaz, hogy a bajai színházra is ráférne egy alapos korszerűsítés, de bizonyos megkötésekkel így is jól használható.

Nyakig vagyunk most a munka dandárjában. Hét nehéz óra tanítás, sok beszélgetéssel, ami sokszor legalább olyan fontos, mint az éneklés. Idén úgy terült el a nyár a lábunk előtt, hogy szinte rá lehetett feküdni, mint egy nyugágyra. Lassan feltápászkodunk, s nekilátunk a szezonnak. Még elszökünk majd három napra Loipersdorfba. Közel a határhoz Fürstenfeld mellett, ahol egyébként életem legfinomabb habrolóját ettem. Loipersdorf kis falu a tökmagolaj és a tökmagból készített likőrök, édességek faluja. De még van valami, amiért érdemes megállni Loipersdorfban, ha valaki éppen arra autózik. Ez pedig az Uhudler. Habzóbor, aminek orrba mászó, felejthetetlen illata és aromája, s nem túl magas alkoholtartalma alkalmassá teszi arra, hogy a nyár végi estéken bátran kortyoljunk belőle. Az illata emlékeztet az otelló szőlőére. Ez a fajta állítólag veszélyes, mert az ebből készült bor metil alkoholt tartalmaz, s ha hosszú éveken átt kitartóan isszuk, maradandó változásokat okozhat testben, lélekben. Három nap még a nyár, tanítás és évadnyitó után egy kis ausztriai faluban olyan, mint amikor az ember a vasárnapi ebéd után megmaradt almáspitékért, kora este lopva beoson a konyhába, s úgy tesz, mintha nem ő ette volna meg az utolsó három darabot. Uhudler illatú „Almáspite-Loipersdorf” után vár még rám otthon az almaszüret, egy-két elmaradt találkozás, aztán nagyüzem.

Szolj hozzá Te is!