Ma 10 óra után pár perccel, amikor az első növendék már javában énekelt valaki benyitott a terembe, ahol tanítok. Előfordult ez már párszor az évek során. Olykor megtisztelnek figyelmükkel érdeklődő, zeneszerető emberek, és sokszor órákon keresztül kísérik figyelemmel a munkát. Ilyenkor mindig abbahagyom a tanítást egy pillanatra, hogy üdvözöljem az érdeklődőt, majd hellyel kínálom, – a koncertteremben tanítok, legalább száz szék közül választhat aki meglátogat. Így történt ez ma délelőtt is, azzal a különbséggel, hogy négyen érkeztek. Már éppen a szokásos gyors udvariassággal készültem megköszönni, hogy érdeklődnek a munkánk iránt, amikor hirtelen belém hasított a felismerés. Hiszen – bár személyesen nem találkozhattunk, mégis ismerem a vendégeket. Kissé furcsa, hogy így együtt jönnek, hiszen ha jól tudom a társaság nem mindegyik tagja volt jó viszonyban. Meg aztán hogyan is kerülnek ide? A hölgy királynői alkat, a három úr óvón, mindig mellette. A hölgyet kézcsókkal köszöntöttem, Gulyás Dénes – mutatkoztam be, hiszen a királynői alkat is ezt rendeli illendőnek, meghajlás és kézcsók.

Maria Callas – mondta.

Majd az urak sorban, fürkésző, de rokonszenves pillantással.

Giovanni Battista Meneghini, Arisztotelész Onasszisz és Callas jó ismerőse még az Elvira de Hidalgonál töltött tanulóévekből, a nagyszerű gitárművész Mr. Cutic, aki maga is különös érdeklődést mutatott az éneklés iránt fiatalabb éveiben.

Első pillanatban meglepődtem, hogy ők így együtt, itt Baján…..aztán némi büszkeség töltött el. Hiszen csak híre ment a bajai kurzusnak, ha ilyen kiválóságok kíváncsiak a munkánkra.  Délelőtt végig érdeklődve figyeltek, olykor lopva rájuk tekintettem, hátha véleményüket leolvashatom az arcukról. A lelkes mosoly és érdeklődő figyelem azt súgta nekem, hogy tanárként ne buktam meg előttük, de főleg Maria előtt.

Ebéd nélkül nem mehetnek haza – gondoltam – s elvittem őket a Sobriba. Maria és Sobri! Micsoda duett! És az urak, Meneghini, Onasszisz és Mr. Cutic és Sobri. Micsoda kvartett!! Árnyas fák alatt terítettek meg nekünk. Meneghini és Maria bajai halászlével kezdték. Onassziszt közben néhány fontos telefon elszólította az asztaltól, de a visszatértekor mosolygó arca, arra engedett következtetni, hogy jó üzletet fog nyélbe ütni nem sokára. Ő egyébként is nem csak Maria, hanem inkább az Égei tenger partján is méltán híres Sobri haltál miatt érkezett, – azon túl persze, hogy Maria jóvoltából az opera műfajának is hódolójává vált. Gyorsan még egy kávé, aztán vissza a kultúrpalotába. Mielőtt Maria és kísérete, elhagyná Baját, még gyorsan megmutatom nekik a színházat is, abban reménykedve, hogy alkalmasnak találja majd arra, hogy valamilyen produkcióval Baján is közönség elé lépjenek. Lassan búcsúznak, örülök, hogy itt voltak. Maria magához ölel, ez némi büszkeséggel tölt el. Az uraktól is búcsúzom. Jó utat! És vissza a tanításhoz. Azt is gondolhatnám, hogy valaki feltalálta az időgépet, így tudott megörvendeztetni engem ezzel a mai nappal. De nem, nem időgép volt.

Íme a szereposztás:

Maria Callas – Nagyváradi Erzsébet (a bordó bársony hangú színésznő)

Giovanni Battista Meneghini – Vasicsek János (Öcsi, aki úszni is nagyon tud)

Arisztotelész Onasszisz – Perjés János (a direktor)

Mr. Cutic . – Kutik Rezső (gitáros és szegről-végről énekes)

Az énektanár – Gulyás Dénes.

Szolj hozzá Te is!