A mai nap nagyon sokat vett ki belőlem.  A délutáni hosszú „műszak” fárasztó, s van egy pont, amikor már iszonyúan sok energia kell ahhoz, hogy koncentrálni tudjak hangra, zenére, formálásra, szövegre. Ez általában az utolsó óra alatt következik be. Megtörlöm a szemüvegemet, de kiderül, hogy nem azért folynak a hangjegyek össze, mert homályos az üveg, hanem, mert valami rossz közlekedési rendőr, nem képes az öt vonal, a hangnem, a kulcsok és a metrum rendszerében tartani őket, s akkor a lényegről, jelesül arról, hogy lelke, tartalma, szenvedélye, legyen az éneknek, átélt legyen, még nem is beszéltünk. Ráadásul az is eszembe jut sokszor, hogy mi is az átélés? Sok művész bizonyosan átéléssel énekel, zongorázik, hegedül, hiszen biztosan érez valami lélekrengetőt, amikor éppen előad, – hogyan is lehetne másképpen, egy remekmű előadása közben – s a közönséghez mégsem jut el. Hiába minden gesztus, hiába a vihar ott a szegycsont és a szemüregek, a homlok mögött, mégsem……Aztán egy másik művész, aki esetleg technikailag kevésbé felkészült, beleszögez a székbe. Az akkumulátoraim ilyenkor behorpadnak, hogy még kipréseljék az utolsó feszültségcseppeket, energiaampereket, s hogy megpróbáljak tüzet gyújtani a szegycsont és homlok mögött. Összeadom a tanításra fordított órák számát. Hozzáadom azokat is, amik a tanításon túl, a felkészüléssel telnek. Érdekes számot kapok. Több ez, mint a Zeneakadémia egy szemeszterén megtartott dalirodalom órák száma. A hőség is kínoz, hazajövök Pécsre minden este, hogy hűvös lakásban, csendben aludjak. Közben azért hiányoznak a vacsora utáni hosszú bajai beszélgetések. Még egy teljes nap, aztán csak délutáni gyakorlás, és koncert. A Sugovicában olyan kevés a víz, hogy egy-két helyen át lehet gázolni a másik oldalra. Lassan vége a kurzusnak. A Borbárban eszem még néhány vékony szelet pármai sonkát, olajbogyóval, sajtdarabkákkal. Összeállítom a műsort, s már csak koncert van hátra. Aztán egy év szünet. Jövőre a tizedik. Az első kis kerek jubileum. Fel kellene díszíteni, kitalálni valamit, ami több, más és újszerű. Van rá egy év. Most egyelőre lihegek még.

Szolj hozzá Te is!