Augusztus 20. Nem illik rá a szó; nap, vagy dátum. Ez a kilenc betű és mellette a szám születést, történelmet, küzdelmeket, hitet, szenvedéseket, feltámadást, reményt, vesztett és nyert csatákat, megpróbáltatást, sikert, büszkeséget és örömöt jelent. Azt is írhatnám, hogy életet. Olyan életet, melynek általában a nehezebb része volt a jussunk. Munkával és fáradozással, és örömmel teli, volt számomra augusztus 20-a. A kurzus végén koncert, telt házzal, vagy inkább zsúfolásig telt nézőtérrel a Sugovica partján. Nem számoltam meg, de becslésem szerint legalább kétezren ültek a felforrósodott lépcsőfokokon. Csodálatos ünnep ez. Örömünnep.

Tudom, hogy milyen energiával, elszántsággal és jóindulattal állítják össze a programokat, a koncertek anyagát, műveket, szerzőket, előadókat minden városban és falun. Mégis megkérdezem. Nem lehetne átgondolni a programokat, s esetleg más koncepció szerint összeállítani a műsort? Persze idebiggyeszthetem, hogy az előző mondattal, sem szervezőt sem előadót megbántani, nem áll szándékomban. Idebiggyesztem, mert olyan korban élünk, amikor egy őszinte és szakmai meggyőződéssel leírt mondat után szinte automatikusan biggyesztünk valamit, nehogy megsértődjön valaki. Teljesen abszurd ugyanis, ha ezen, bárki megsértődik. A hivatásszerűen és állandóan megsértődőkkel nehezen tudok mit kezdeni. Vitázni még kevésbé van szándékomban. Egyszerűen csak át kellene gondolni, mire mondunk igen, és mire nemet. A sok nem, nemesít! (ez utolsó rövid mondat nem tőlem való, de nagyon illik ide). Mert mi is volna más fontosabb, mint azt a nemes és csodálatos, ezer éves helytállást mellyel itt a Kárpát-medencében gyökeret eresztettünk, nemesen ünnepelni? Ha a helytállás nemes volt, az ünneplés is legyen nemes!

Mi Baján megtettük a magunkét. Aki aznap színpadra állt a legjobbat adta önmagából. A koncert után vacsora. Erősen visszafogtam magam. Kenyér, cukor és alkohol nélkül. Augusztus 20-a kenyér nélkül. Az asztalon volt ugyan gyönyörű kenyér, lélekben ettem is belőle, de többet jelentett nekem az a kissé öntelt tudat, hogy az elmúlt 46 évben talán egy ici-pici, elektronmikroszkóppal sem látható parányi részt, az óceán egy cseppjének ezred részét, talán……….nincsen bátorságom folytatni a mondatot. Éjfél felé vége a vacsorának, gyorsan kocsiba, irány Pécs. Nem merem az alagutak után jobbra Pécsvárad felé venni az irány, félek az éjszaka vadjaitól, őzektől, vaddisznóktól. Inkább a pályán maradok. Hajnali 1-kor zuhanás az ágyba és az álomba. Augusztus 20-a kifárasztott. Megérte, csináltunk is valamit.

Szolj hozzá Te is!