Tegnap a nyaralástól teljesen idegen és idegesítő tennivaló után, mely összekuszálta a pihenésre szánt időt, azt írtam, hogy a napomon, már csak a Spirit előadása segíthet. Ezzel a reménnyel mentünk színházba. A mondás szerint, a remény hal meg utoljára. Tegnap este nem halt meg a remény. Nem kritikának szánom e sorokat, hiszen magam, – ha nem is nyilvánosan és mindig, inkább csak legbelül és dohogva – sokszor perelek a kritikával és a kritikussal, még akkor is, ha jót ír rólam, vagy az előadásról, melyben színpadra álltam, s az nem dobott le a hátáról. Hogyan lehet lenyűgöző előadást produkálni, egy dobogó, egy kottatartó, egy ágy, székek, egy heverő, melynek egyik eleme bőrönd is egyben, két ruhafogas, egy zsúrkocsi, s néhány, – minden háztartásban megtalálható – kellék, mint esernyő, éjjeli edény, poharak, üvegek, melyek az előadás végére kiürülnek, s hogyan feledjük el, hol vagyunk? Nem is színház, hanem inkább csak egy hely, ahol csak elénk áll négy ember, mégis megszületik a SZÍNHÁZ. Negyven, színpadon töltött év után kételkedem abban, hogy színházat csinálni, csak intelligens lámpák, süllyedő, forgó, és egyéb korszerű színpadtechnika támogatásával lehet. Igen, ezek a segédeszközök, bizonyára elérnek valamilyen hatást, mely emeli a néző ingerküszöbét, s jó esetben illeszkedik is a darabhoz, s nem csak valami öncélú poéndurrogtatásként, felszínes szellemi konfettiágyúként veri át a nagyérdeműt. Ha kimegyek a kertembe, ahol termékeny a talaj, azt látom, hogy minden, ami abban gyönyörű, magról, vagy tőről kelt ki, s bizonyos gondozás mellet, melyet minden nap megkap, egyszerre, szinte észrevétlenül, gyönyörű lesz. Mert van miben és van miből kikelnie a kert szépségeinek, értelmének. Ez a tő és ez a mag érdekel engem a kertben. S ha az jó és nemes, tudom, hogy a kertem gyönyörű lesz, ha megkapja, amire szüksége van. Ez az, ami nélkül, nincs kert és nincs színház sem. A lenyűgöző előadás tegnap este a tehetségből, és a szándékból kelt ki, a magból és a tőről, minden segédeszköz, intelligens lámpák, süllyedő, forgó, korszerű színpadtechnika, lézerjáték, füst, szárazjéggőz, lila gőz nélkül. Ez az, ami engem a színházból, a színházban érdekel. Éppen ezért hengerelt le minket, a Csin-Csin tegnap este. A cím játékos, s azt hihetnénk, valami könnyű nyáresti szórakozásban lesz részünk. Születhet abból könnyű nyáresti szórakozás, ha az üvegek egytől-egyig kiürülnek? Ahogyan egy karmester kollégám oly remekül megfogalmazta, s most  veszem a bátorságot, hogy idézzem; én azt a színházat szeretem ahová a közönség nem kikapcsolódni, hanem bekapcsolódni jön. Igen, ez történt tegnap este. Sikerült bekapcsolódni, belénk karolt a SZÍNHÁZ!

Szolj hozzá Te is!