Hallgatom a rádiót. Riport. A riporter kérdez. Az alany felel, s válaszában elhangzik a szó; aszpirin. A riporter élénken közbevág – megjegyzem teljes joggal, hiszen nem tehet mást, ha el akarja kerülni a bújtatott reklám halálos bűnét – s az mondja, kérem, ne említsen sem gyártót, sem a gyógyszer nevét, mert az, az ilyen-olyan jogszabály,(?) törvény,(?)  értelmében tilos. (zárójelben jegyzem meg, hogy nem vagyok jogász, ezért amit itt kijelentek sokak szemében elítélendőnek tűnhet, jelesül, hogy ha riportot készít velem bárki, és közben ügyelnem kell arra, nehogy márka, cég, vagy termék név toluljon ajkaimra, nos ezt a tényt egy idióta világ tünetének tekintem, mely tünet ugyanazon betegséghez kapcsolható, mely a tőzsdeindexek zuhanását idézte elő azért, mert Monica Lewinsky bizonyos bónuszokban részesítette Bill Clintont) Milyen szerencse, hogy most nem riportalanyként írok, így – remélem – nem sértek törvényt, ha zárásként, majd mindet és mindenkit nevén nevezek. Sőt, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy ezért az írásomért pénzt és egyéb juttatást nem kapok a néven nevezettektől. Évek óta járunk ide. Nem véletlenül. Csak a találkozásunk volt véletlen. Egyik munkám miatt hosszabb időt kellet töltenem ezen a vidéken s este, amikor végét vetettük a zenének, nem haza mentünk mi legények, hanem kellemes esti borozásra alkalmas pincét kerestünk. Megtaláltuk, illetve megtaláltam. Ennek úgy huszonöt éve már.

Borvacsora sorrendben náluk, akiket huszonöt éve találtam.

Egri Csillag. 2017.

Királyleányka, Tramini, Zenit és Sauvignon Blanc házasításából. 13.5 % alkohollal, reduktív, alkohol foka ellenére – mely egyébként kicsit magasabb a szokásosnál – könnyű gyümölcsös élvezetet nyújt. Vidítóan, kamaszosan fickándozó, nagyszerűen kedves bor. (vég nélkül innám, ha tehetném) Véleményem szerint kifejezetten előnyére vált a kissé magasabb alkoholtartalom. Mellé első fogás, hideg előétel, a tulajdonos által termelt sárgadinnye, és helyi, füstölt combsonka.

Rose 2017.

Kékfrankos, Merlot, Pinot Noir házasításából. 12% alkohol, reduktív. Ő is fickándozik, de inkább simogatóan, annak ellenére, hogy bájosan incselkedve csippenti meg nyelvünk hegyét az apró széndioxid gyöngyöcske, mely pár pillanattal előbb még a pohár falának belsején várakozott mosolyogva, hogy aztán kicsalja belőlünk a megelégedettség „hmmm-jét. (vég nélkül innám, ha tehetném) Mellé második hideg előétel, marha carpaccio, paradicsomos olivapesto és bazsalikomos salsa.

Itt rövid interludium következett, egy csésze mentás zöldborsókrém leves képében, mely könnyed gesztusokkal készítette fel gyomrunkat, a meleg fogásokra.

Chardonnay Battonage 2016.

Finom seprőn érlelt, már kissé megnyugodott, enyhe barrique beütéssel, komoly testű bor, ízek illatok nagyszerűsége és harmóniája ejt ámulatba, de úgy hogy az előző borok díszéből, kacér kacsintásuknak értékéből semmit el nem vesz. A 14.5 % alkohol erős támasza a testnek. (vég nélkül innám, ha tehetném) Mellé első meleg fogás töltött nyúlgerinc fuvallatnyi vaníliával ízesített karfiolpüré, és pirított cukkíni ágyon, mellette karfiolnak zsenge virága szintén pirítva.

Rébus Cuvée 2012.

A 2017-es Nemzetközi Borverseny aranyérmes bora. Cabernet Syrah és Merlot házasításából. 15% alkohol. Nem írhatok mást, mint, hatalmas, gyönyörű és káprázatos bor. Kalandozhatunk ízei, aromái, illatai, bársonyos és diszkrét savai között, s ha megfelelő időt áldozunk rá és megfelelő mennyiséget kóstolunk belőle, bizonyosan felfedezzük a piros gyümölcsök, mint meggy, málna, eper fekete ribizli ízét, a fahéj és dohány illatát, s még ezer minden mást. (vég nélkül innám, ha tehetném) Mellé tökéletesen illeszkedett a bivaly lábszárából készült ragu, polenta ágyon pirított bébi kukoricával, rókabombával koronázva.

Muskotály Classicus 2017.

A desszert előtt visszaköszön a fiatalos kellem és báj, ebben az édes Ottonel-Lunel gyönyörűségben a Csókás dűlőről. Ő is simogat, de kora ellenére nem kacér, nem incselkedő, nem fickándozó és kamaszos, hanem inkább lassan válladra hajtja fejét, mint egy alabástrombőrű illatos fiatal lány, kinek selyem haja simítja arcodat aztán lassú, édes és habkönnyű csókkal álomba ringat, s mielőtt elaludnál, még visszainteget a Csókás dűlő széléről a tőkék közül, mintha azt kérdezné, mikor jössz vissza? Igen tudom ez egy más fajta kacérság. (vég nélkül ölelném, ha tehetném) De még mielőtt elaludnál, megeszed a desszertet, mely tápióka zselé, természetesen a gyümölcs darabakáival, vaníliaöntettel, habcsókkal a tetején, melyet tetszés szerint gazdagíthatsz feketeribizli sűrű levével.

Már-már azt hihetnénk vége e kalandnak, mikor egyszerre megérkezik egy kis tálon a desszert desszertje, citromos túróhab, és csokoládé mousse képében, majd mind a fönt leírtakat egy kortynyi selymes törköly zárja.

Az alkotók, – nyugodtan beszélhetünk róluk, mint alkotókról – hozzáértése, kedves közvetlensége, mely soha nem „hátba veregető”, de mindig decens, udvarias és szeretetteljes, a vendéglátás magasiskolája. Minden szikrázóan tiszta, minden íz, illat és aroma arányos és kerek. Semmi szöglet, semmi karc, semmi érdesség, semmi szemöldökráncolásra ingerő körülmény. Csak és kizárólag tiszta szépség, tisztelet a vendég felé, ugyanakkor fiatalos lendület, munkabírás, hivatásszeretet és odaadó szolgálat. Ezek ők. Thummerer Éva és Bucsek András s természetesen, akik a kezük alá dolgoznak Noszvajon a Magtár fogadóban. A Thummerer pincészet gyönyörű borai, a fogadó meleg barátsága, tisztasága és bája, Bucsek András ételkölteményei, Thummerer Éva határozott, kedves és abszolút profi felvezetése, kedves tekintetének, mindenen megnyugvó, mindent felügyelő figyelme s – büszkén mondhatom – sok éve tartó barátságuk sok napomat tette boldoggá.

Zárszóként s zászlóként írom. Amit ők produkálnak, színtiszta művészet.

 

 

 

 

Szolj hozzá Te is!