Mozart. Nem is kell magyarázni, hogy ki volt ő. Kezdhetném úgy is a mondatot, hogy minden idők…….stb, folytathatnám, hogy zseni, és se előtte se utána…..stb, s próbálhatnék keresni egyéb formákat, hogy leírjam, hogy……de nem próbálkozom, mert azt hiszem minden forma elhasználódott, újat, nem találok. Nem is kell, hiszen hogyan lehetne magyarázni őt, akin ott volt Isten ujjlenyomata. 35 év és 10 hónap, 1756. január 27-től 1791. december 5-ig. Ennyi jutott neki, s ezalatt elképesztő mennyiségben ontotta a remekműveket.

„Mozart Istenhívővé nevel – sokkal inkább, mint a templomba járás – hiszen csak nem lehet véletlen, hogy egy ilyen tünemény érkezett erre a világra, majd harminchat év után eltávozik onnét, bámulatos számban hagyva maga után a páratlan mesterműveket.” Solti György mondta így, amikor Mozartról kérdezték.

Varázsfuvolát próbálunk. Készülünk a Balaton körüli szokásos Klassz a pArton fesztiválra. Fiatal énekesek, szinte mindegyik növendékem volt, teljes bedobással dolgoznak. A zene, még így zongorával is elkápráztat. Rengeteg előadás után még mindig lenyűgöz, és azt hiszem le is fog nyűgözni akárhányszor meghallom. Fiatalok, tehetségesek, jól énekelnek, minden rendezői utasítást végrehajtanak. Mondhatnám, könnyű velük dolgozni. A Zeneakadémia Vörösmarty utcai épülete üres, csak mi dolgozunk a nagyteremben. Új beállók is vannak, alaposan átveszünk minden jelenetet. Vége a délelőtti próbának. Menjetek ebédelni, holnap folytatjuk – mondom. Persze ők maradnak és zongorával tovább próbálbak. Imádom ezt az odaadó lelkesedést. Imádom Mozartot, imádom a fiatalokat. Drága kolléganőm Kertesi Ingrid is bejön a próbára. Egy jelenet erejéig ő is része a produkciónak. Megöleljük egymást néhány kelléket hozott magával, amit az előadásokon használunk majd. A munka nagyon jó hangulatú, friss, és üdítő. Hiába, Mozart elnyűhetetlen, megunhatatlan. Jó volt egy napra visszacsöppenni a munkába. Ők még próbálnak. Én haza.

Itthon  – gondoltam – megverekszem a feladattal, s a már meglévő regisztrációm segítségével feltöltöm a legutolsó számlámat a NAV oldalára. Számomra, aki nehezen igazodom el az internetes kommunikáció ösvényein, s mégis jogkövető szeretnék lenni nehéz feladat ez. Mindegy nekilódulok. Próbálom így, próbálom úgy, de nem megy. Megnézem a tájékoztató videót, elolvasom a vonatkozó írásos anyagot, de mintha kecsua, vagy burundi nyelven írták volna. Igen, tudom ez az én hiányosságom. De kérem én nagyon szeretnék minden elvárásnak megfelelni, mindent időben és jól teljesíteni, de az ismeretlen szavak elszomorítanak, sőt idegesítenek. Fél óra próbálkozás után eljutok valameddig. Aztán megint labirintus. Idegesen hívom a szakembert, nem veszi fel. Nem baj, a feltöltés határideje négy nap múlva jár le. Majd holnap talán elérem a komputerzseni segítőmet.

Vissza Mozarthoz. Felteszem a nagy g-moll szimfóniát, kicsit megnyugszom, leveszem a polcról a műveit felsoroló kiadványt. Belelapozok. Láss csodát, hol nyílik ki. Egy három énekhangra írt kánonnál, melyet 1782-ben Bécsben komponált. Mozart minden idők zsenije, nem csak zseni volt, hanem bizony kópé is. A kánon címe: Leck mir den Arsch fein recht schön sauber. És ez nem vicc. Bizony komponált ilyesmit is, sőt levelezéséből még durvább tények is megtudhatók. Ugye milyen szépen illenek össze Mozart és az online adatfeltöltés?

 

 

Szolj hozzá Te is!