Ma még kert, nyaralás itthon, vendégek sütés, főzés, ivás, beszélgetés, – nehéz nélkülöznöm a kenyeret, krumplit, cukrot az ilyen közös ebédek alkalmával, de már két hete a jobbik felem győz, a magammal vívott csatában, így mai délután a húsok, saláták és gyümölcsök délutánja lesz. No és természetesen a boroké. Főleg a vörösé. Egyes állítások szerint, ha valaki minden este a vacsora után, vagy közben elfogyaszt 2 deci bort, az már maga az alkoholizmus. Ha ez így van, akkor bajban vagyok. És tessék mondani, ha csak minden másnap iszom két deci bort, az nem alkoholizmus? Mert, ha a rendszeresség jelenti az alkoholizmust, akkor ez is az. Majd igyekszem évi két decire csökkeneti a dózist. Vagy az is……? Szóval ma még kikapcsolódás, társaság. Holnap, munka.

Jaj, miket nem írok itt. Munka? Már hogy lenne munka beültetni négy növendékemet a kocsiba, a többi hetet két másikba, elmenni Csopakra – mert Klassz a pArton – és eljátszani a Varázsfuvolát?  Csopakon a strandon gyerekeknek. Már csak azért sem munka ez, mert bár én állítottam színpadra – dehogy színpadra, játszótérre a – darabot, s ezzel a munka javát elvégeztem. Most ők jönnek, énekelnek, játszanak, a gyerekek között. Mozart, gyerekek, játszótér. Milyen szép ez a szó, játszótér, a színház ennek csak bonyolultabb változata. Tavaly is jártuk a Balatont a Varázsfuvolával, s a gyerekek sorban álltak, hogy felmehessenek a „színpadra” s ők játszhassák a „három égi gyermeket” s Papagéna, Papagénó „és még egy kicsi Papagéna, és még egy kicsi Papagénó” gyerekseregét. Legalább húsz aprólék rohant boldogan Bea és Attila köré. Reggel még nem tudták, hogy estére színészek lesznek. Az előadás előtt tíz perccel szedtem össze őket s elmondtam, hogy amikor azt mondom, hogy most, akkor mit kell tenniük. Milyen érdekes….azonnal értették mi a feladat, el is végezték hibátlanul. A gyönyörű ragyogó arcokat látni felemelő volt. Az előadás végén mind az összes aprólék meghajolt fogadta a tapsot, fürdött a sikerben, majd jó néhány megkérdezte, hogy lehetne-e ő jövőre is művész? Remélem, holnap találkozom ezekkel az ifjú kollégákkal.

Mozart és játszótér, gyerekek és Éj királynő, Tamino, Pamina, Papagéno, Papagéna, Sarastro, Monostatos, dámák, és még egyszer, ezerszer és örökké Mozart, a zseni, az elnyűhetetlen, örökérvényű. Van azonban egy „apróság”! Ez a mondat, Schikanedertől, ami kissé meggondolkodtat:

„Ein Mann muß eure Herzen leiten, denn ohne ihn pflegt jedes Weib aus ihrem Wirkungskreis zu schreiten”

Azt írtam pár sorral feljebb, hogy a munkát elvégeztem. Dehogy végeztem el. Egy apró kis részét igen, elvégeztem. De……

Szolj hozzá Te is!