Van a Balaton partján egy csodálatos hely Budatava. Gyermek és ifjú éveim nyaralásinak jó részét ott töltöttem a NEVIKI családi üdülőjében. Anyám munkahelye volt a Nehézvegyipari Kutató Intézet. Saját kikötővel, vitorlásokkal, csónakokkal, nádassal és stranddal. Ott, azokban az években tanultam meg vitorlázni, és eligazodni az ifjúi évek tüzes és viharos nyári kalandjainak útvesztőiben. Van ember e honban, aki ne szeretné a Balatont? A kishajó vezetői vizsgát is letettem, s boldogan vitorláztam aprócska Európa Jolle hajómmal, míg egy erősebb szél, mely a vízen ért ki nem tépte az árbóctalpat. Vitorlázhatatlanná vált. Ápoltuk a sebeit, de már soha nem lett olyan, mint születését követően. A hajó nagyon érzékeny, könnyű és gyors volt, igazi sporthajó.  A víz, a hajó, a Balaton iránt érzett szerelmem, soha nem halványult. Később nagyobb vitorlással, egy Rebell Seaskippel is hosszú nyarakat töltöttem a Balatonon. Részem volt minden vitorláskalandban. Viharban, szélcsendben, – amikor kitartó vagy és hiába állsz ugyanott órák óta a tó közepén, mégsem indítod a motort, – és 4-es 5-ös kifújt augusztus végi igazi vitorlásidőben, amikor raumban száguld a hajó, te pedig csak ülsz a kormánynál s élvezed a már kissé fáradt nap erejét, s arra gondolsz, milyen jó lesz a kikötőben, hideg fröccsel a kezedben, mielőtt nekiesnél a vacsorára szánt kupac sült halnak.  Egy szélcsendes időben tükörsima vízben, a nyugati medence kellős közepén aszalódtunk már legalább öt órája. Öntöttük a fejünkre vödörszám a vizet, a kabinban kerestünk árnyékot, mindenki szédelgett már és döntötte magába a könnyű, hideg fröccsöket. Aztán eljött a pillanat, amikor nálam elszakadt a cérna. Hosszú kötelet kötöttem az orrtőkére, beugrottam a vízbe, és a kötél másik végét fogaim között tartva, lassan, de kitartóan úszni kezdtem a leközelebbi kikötő felé. Egyszerre, hallom a hátam mögül a kormány mellől a barátom hangját. Lehetne kicsit gyorsabban? Nagyon lassúak vagyunk! Tizenöt vitorlás nyár a Balatonnál. Csoda volt. Hajóm már nincsen. Mára maradt a vágyakozás a vízi élet után. Néha, hajnali álamimban egy északi parti, két hektáros birtokon ülök, ahonnan belátni az egész tavat, a kikötővel együtt ahol a hajóm áll. A birtokon gazdaságot vezetek, zöldséget, gyümölcsöt, fűszert megtermelek, aprójószágot tartok, főleg szárnyasokat, de pár kecskét is csak a tej és sajt miatt, no persze szőlőt is, csak annyit hogy a családnak elég legyen. Innem járnék Pécsre dolgozni, s amíg oda vagyok egy becsületes, dolgos segítő mindent végezne helyettem. Terített asztalra, pincehideg borra tiszta balatoni alkonyra érnék haza. Hát ennyi a vágyam. Sok ez? Igen tudom. Sok.

Ma este Varázsfuvola Csopakon. Ez is a Balaton. Csak másik arca. Ezt a gyönyörű arcot ma este igyekszünk, ha lehet még gyönyörűbbé tenni. Szerintem Mozart segíteni fog!

Szolj hozzá Te is!