Végre megtaláltam a kőművesmestert! A jövő héten kezd. Mindent megbeszéltünk, elmondta, milyen módszerrel építi majd a kis kápolnát. Szombat van és eddig minden változatlan. Nem mondta le, nem kért még egy hét haladékot, és nem hívott azzal, hogy nem annyi, hanem ötvenezerrel több. Úgy látszik bíztatóan végződik ez a hét, és kellemesen kezdődik a hét vége, mert a meleg, mélybordó, bársony hangú színésznőhöz, aki tele érzelemmel, tiszta, gyönyörű értelmezéssel és átéléssel mondta éppen tíz napja a verseket, szóval hozzá, Nagyváradi Erzsébethez vagyunk hivatalosak ebédvendégségbe. Körülöttünk a rengeteg megbeszélnivaló téma a Hevesi Sándor téri régi Nemzetiben töltött időkről. Nem kevésbé vagyok kíváncsi a főztjére. Bográcsos ebédet ígért. Sokan úgy gondolják, hogy a bográcsban készült ételek nem igényelnek oly éber figyelmet, mint azok, melyeket jól felszerelt konyhában készítünk. Szerintem ez súlyos tévedés! A szabad tűz illata, a füst aromája, s pláne, hogy milyen fának füstje, mind fontos kérdés. Mindegyik mást ad az étel ízéhez. Nyaranta kétszer szánom rá magam arra, hogy bográcsban készítsek valami, lehetőleg kevésbé megszokott fogást. Mindig csak akkor választom ezt a módot, ha sok vendéget várok. Meggyőződésem ugyanis, hogy bográcsban nem lehet két személyre főzni. Először felhalmozok egy kövér rakás puhafa lécet, leginkább fenyőt, majd, még mindig fenyőből, de vastag, s még vastagabb darabokból nagy lángoló kupacot képzek.  És most jöhet a keményfa. Leginkább tölgy, bükk, ha lehet akác nem, vagy csak kevés. Mire a pár darab keményfa biztosan lángot fog, az alul eddig még izzó nagy kupac fenyőparázsból csak annyi marad, amennyi a keményfa diszkrétebb, de kitartó és forróbb tüzét életben tartja egészen addig, amíg az újabb nem túl vastag keményfa hasábot rá nem dobjuk. Az állandó, de kicsi, esetleg közepes láng, nagyon fontos. Ha mindez megvan, csak akkor kezdek a főzéshez. Ha nem így teszünk, hanem már hatalmas lobogó, puhafa lángon nekiesünk a munkának, s a többnyire általánosan használt, szalonna olvasztott zsírján dinsztelt vöröshagyma alapból, véletlenül néhány virgonc vöröshagyma darabka nem a zsírban, a bogrács alján, nyeri el nyughelyét, hanem annak oldalán, akkor ezek a virgonc és engedetlen darabkák feketére égnek. S ha nem vigyázunk, belepottyannak a bogrács alján, jól nevelten rotyogó hagymakupacba, s végül a kész étel színén úszkálva, rangunkhoz méltatlan módon rombolják alkotásunk élvezeti értékét. Sokan követik el azt a súlyos hibát, – biztos a korgó gyomor készteti erre a kerti szakácsot, – hogy hatalmas lángot használnak, egészen a tálalásig. Hiba! Tüzet rakni, éleszteni, és használni művészet! Olyan tüzet kell gyújtani mely örömöt ad hatvan-hetven éven át, amely tűz, tüzet szít akár minden este a szívekben s parazsa, ereje megmarad, mint a keményfáé a hamu alján napokig, hogy új lángot lobbanthasson. A puhafa könnyen tűzre lobban és tüzet lobbant, de sokáig meleget, erőt, és fényt nem ad. Hamar emészti magát. Fénye nagy, pattogása, miközben ég, hangos, de parazsa hamar elhal, fél óra múlva már kívül-belül fázol mellette, s arra gondolsz, túl sok időt áldoztam hasogatására, egy kövér fenyőparázs kupacra – először vékony, majd vastagabbra hasított tölgyet kell dobni így részesülhet mindenki tűz igazi adományából.

Lehet, hogy az első látogatás szabályát megsértve tovább maradtunk, mint illette volna, de ez csak a remek társaságnak, és csodás étkeknek volt köszönhető.  Hidegtál előétel, sörök, borok, rövid italok, majd az a költői pörkölt, mely pontosan annyi, – a pörkölthöz szükséges, szokásos – elemet tartalmazott, mit illik, de mindennek mediterrán, könnyed, költői felhangot adott a pikáda fűszer, s lásson csodát az olvasó a darált dió. Mindenből csak annyi, hogy a pörkölt, pörkölt maradjon, hiszen karcsú, kisujjpercnyi húsdarabkák az elején átmentek a pörkölés procedúráján, sőt, kellő mennyiségű és minőségű szalonna és őrölt pirospaprika is gazdagította az alapot. Ez a költemény a meleg, mélybordó, bársony hangú színésznő, párjának Öcsinek volt köszönhető, aki tele érzelemmel, tiszta, gyönyörű értelmezéssel és átéléssel alkotta meg ezt a pörköltkölteményt. A nokedli, vagy galuska mérete, állaga, íze, is díszére válhatott bármely szakácskönyvnek. Hosszú és versbe illő levezetésként, meleg, omlós, és könnyű almáspite, melyben az alma vastagon, illatosan díszelgett a könnyű tésztapaplanok között. Minderre a háziasszony gondoskodó keze porcukrot szitált, mely, mint szellőfútta könnyű porhó koronázta a pitét, s mely alól itt-ott felsejlett a pite barátságosan könnyed barna és ízes tésztája. Természetesen forró kávé, fagylaltköltemények, s gazdag macaron választék, friss és hűtött gyümölcsök, málna dinnye diszkrét decrescendója zárta a nagyszerű beszélgetések miatt hosszúra nyúlt napot.  S ezzel kezdetét vette a nyár. Kézcsók és köszönet a ház asszonyának gratuláció és ölelés a ház urának a csodás étkekért, baráti vendéglátásért, nagyszerű társaságért.

Szolj hozzá Te is!