Főzőverseny a falumban. Igaz, hogy nem falu, hiszen lassan tízezren lakunk itt, de a főzőverseny igaz. Két bográccsal és állvánnyal járulok a remélt sikerhez. Reggel 9-kor nekilátott a csapat a főzésnek. Remélem lesz más is a menüben, mint marhapörkölt, disznópörkölt, vaddisznópörkölt, csirkepörkölt, őzpörkölt és pincepörkölt, mire hazaérek estefelé. Lehetne színesíteni a menüsort, mondjuk szarvas pörkölttel. Rögtön a tetthelyre való érkezésem után nagy meglepetés ért. Nem pörkölttel indul a csapat, hanem stroganoff az őz bélszínéből, lesz a versenyszám. Meghatározom az irányelveket, kiosztom a feladatokat, aztán félúton Itt hagyom őket, s egy öntelt, két Michelin csillagos séf magabiztossággal mormolom a bajuszom alatt; nélkülem is megnyeritek. Erkel Színház próbaterem, egy fiatal baritont hallgatok meg. Egy szereplő hiányzik a Manonból, talán ő, ha képes kicsit sanyargatni magát, alkalmas lesz, aztán Zeneakadémia, vizsgáztatás. Műsoron: R. Strauss, Bach, Mozart, Messian, Cesar Fanck. Egy napra leteszem a varázsló és Mario történetét.

Massenet: Manon. Az 1940-es évek elejéig volt műsoron az Operában. Azóta csend. Jövő januárban bemutatjuk Pécsett. Francia romantika. Kissé mostohán bánunk a francia operaszerzőkkel. Szeretnék eljutni egyszer, mielőtt a test, lélek, szellem összeesik és az egyszerű „jaj de szép” felkiáltáson kívül, – melyet csak a dobhártyasimogató, de az emberi szellem nagyságát nélkülöző, úgynevezett zene vált ki – eljutni a Pelléas és Melisande-ig. Hallgattam két növendékem diploma koncertjét. Tehetségesek. Éppen ezért rengeteg tennivalójuk van még, ha nyomot akarnak hagyni majd maguk után.

„Festés közben akarok meghalni, mondta Cézanne éppen Cézanne, akiről feljegyezték, hogy egyetlen kitüntetés, vagy siker sem szennyezte be. Valószínűleg Nietzschének van igaza, amikor azt írta, hogy a művészi lét az emberi élet legmagasabb és egyben tulajdonképpeni feladata. Senkinek sem jut eszébe azt mondani, hogy meghalni könyvelés közben kíván. A művészetet manapság hasztalan kívánják kultúrává degradálni és a művészetet az apparátusba beépíteni. Naplopó, ugyanakkor éjjel és nappal dolgozik, mindig ellenzékben van, követelő, elégedetlen lázadó, rakoncátlan, csinál valamit, ami teljesen haszontalan, semmiféle termeléselmélettel nem magyarázható, nem statisztikázható, több bajt idéz, mint a háborúk, a népeket megbolondítja, praxisnak nyelvet ölt,… mert ó, ezek a versek, ezek a regények, hát még ezek a festmények, hát még ezek a szonáták, …és éppen ez az, aminek gyakorlása közben meghalni akar. Cézanne mondata többféleképpen érthető. A művész festés közben, életének legmagasabb intenzitását elérte és haláláig itt kíván kitartani. Ez az első és legáltalánosabb. A művészet, mondjuk az élet élvezetének legmagasabb foka. Itt, ezen a helyen akar átmenni az örökbe. Mámornak is lehet nevezni. A második ütem, hogy valamiféle mánia. Rögeszme, csinálni, csinálni, különös logikával, abnormis következetességgel, amit nem lehet abbahagyni, még kevésbé lehet leszokni róla. A harmadik olyasvalami, mintha az ember önmagában tüzet gyújtana, önmagát kiégeti, hogy a mű által az ember tisztább legyen. Magától értetődik, hogy a festmény, a zene, a vers, a dráma, a szobor, az épület, a tánc, a szemlélőben ugyanazt kelti, mint, amilyen a művész állapota volt a mű készítése alatt. Az első esetben a mű, élvezetet kelt, mást nem. Az életmámort fokozza, és elragadtatást idéz. A második esetben, valamely eszmét sugall, amelyet középponttá tesz meg, a világot állhatatos konzekvenciával ebből nézi és magyarázza. A harmadik át akar világítani, végül is meg akar tisztítani.” (Hamvas Béla: Öt meg nem tartott előadás a művészetről)

Így drukkoltam nekik, a növendékeimnek s így drukkolok magunknak. A Spiritnek és magamnak.

Szolj hozzá Te is!