Kezembe akadt egy könyv. Jó régen olvastam már, s a napokban, amikor könyvespolcomon próbáltam rendet vágni, az egyik kupacból a földre pottyant. Ajándékba kaptam Mark Baker-től, New Yorkban, a Hovanscsina előadások utolsó estéjén. Mark ebben a produkcióban, mint Kuzka sztrelec színezte a szereposztást. Kedves szavakkal ajánlotta figyelmembe, mivel akkoriban született harmadik csemetém Orsi. Sokat beszélgettünk a gyermekáldás csodájáról, a gyermeknevelés gyönyörűségéről, s várható kihívásairól, melyekkel kapcsolatban némi tapasztalattal már rendelkeztem, hiszen Orsit két fiú előzte, Gergő és Bence. Valószínűleg ez indította Markot arra, hogy ezzel ajándékozzon meg. A könyv Faterhood címmel jelent meg, s az apaságról ír benne a népszerű és híres komikus színész Bill Cosby. A kiadója Nationwide no.1 Bestseller fejléccel nyomtatta ki. Csak néhány mondat arról, hogy mit jelent az apaság, Bill Cosby stílusában: „az apaság = tudni, ha gyermeked azt mondja; minden rendben apa, – azt jelenti, ma senkit nem öltem meg. Vagy: azt mondani a lányodnak, hogy Michael Jackson minden rajongóját szereti, de különösen azokat, akik megeszik a brokkolit. Vagy: segíteni a gyermekeidet, = tanuld újra az angolt, mint idegen nyelvet. Hasonló stílusban ír az apaságról. Akkor nagyon szórakoztató volt olvasni. Később kiderült, hogy igen, vannak hasonló pillanatai, hetei, évei a gyermekáldásnak, ennél mégis sokkal többről van szó. Bizony többről. Most, hogy az enyéim, már elhagyták a „Mama Hotel – Papa Bankot” még most is él a szülői aggodalom és féltés, mely jóval mélyebbről ered és messzebb mutat, mint a Cosby-féle mosolygós, és szeretetteljes szellemesség. Egy fontos mondatot elsőként leír, s ez jelöli, hogy minden szellemesség ellenére tisztában van azzal, amit az apaság jelent. Így írja ajánlását: „Szeretett anyámnak és apának, Anna Pearl és William Henry Cosbynak természetesen. És azoknak a gyermekteleneknek, akik úgy érzik, egyszer majd beteljesedik gyermek utáni vágyuk. Emlékezzenek, a beteljesüléssel együtt jár a felelősség.”

A felelősség életünk végéig bizonyosan elkísér. A legkisebb hibában, – melyről az gondolom, hogy vétettek, – a saját felelősségemet érzem. Hiszen, bizonyosan az én dolgom lett volna úgy nevelni őket, hogy ne hibázzanak. S bár jól tudom, hogy ez szinte lehetetlen, s hibákat elkövetünk, mégis a legapróbbat is sajátomként könyvelek el.
Aztán lepottyan még egy könyv: Chagall – La Fontaine – Faludy: Állatmesék. La Fontaine meséi, Faludy György fordításában, Chagall illusztrációival.

Chagall képeivel először Moszkvában a Puskin múzeumban találkoztam, amikor a Zeneakadémia és moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium két-két koncert erejéig növendékeket cserélt. Abban az időben, a Szovjetunióban Chagallt nem korszakos jelentőségéhez mérten becsülték meg. A múzeum eldugott zugában, egy ablakmélyedésben találtunk rá egyik képére. 20 éves voltam, de elbűvölt hihetetlen fantáziája, s attól a naptól, bárhol is jártam, az előadásaim közötti szabad napokon, mindig kerestem a képeit, ha múzeumot, vagy neves galériát látogattam. Első new yorki munkám idején szemben laktam a MET-tel. Már sötét volt, amikor a szállodába értünk. Elhúztam a függönyt s szemben ott szikrázott a MET, elképesztő és álomszerű Chagall freskóival. Mi az, amivel ennyire elragad? Nem tudom, csak érzem. Talán az álomszerűsége, a lebegő könnyedsége, a tobzódó színek túlzó, és mégis meggyőző merészsége, napsugaras fénye, vagy mind így együtt? Évekig néztem minden alkalommal, amikor próbákra, vagy előadásra igyekeztem. Mindennapjaim részévé vált. Ott díszelgett, amikor pékhez, a henteshez, vagy a cipőboltba mentem vásárolni, vagy Hooligans-ből léptem ki ebéd után. Pár év után, jóllehet tudtam, hogy ott van, megszoktam, hogy bármikor láthatom, azon kaptam magam, hogy elmegyek mellette, s nem éreztem azt a megrendítő szívdobogtató rajongást, amit első alkalommal. Hasonlatos ez ahhoz, amit a híres író, akit szerencsém volt ismerni, a következőt mondta, amikor azt kérdeztük tőle balatoni nyaralójában, hogy ott a kerted végében miért nem vágod ki azokat a hatalmas nyárfákat? Nem látod tőlük a Balatont. Mire ő: nem kell látnom a Balatont. Elég, ha tudom, hogy ott van. Chagall képei, Bach és Mozart és Strauss zenéje. Ha nem hallgatom, nézem minden nap, akkor a tudatot élvezem, hogy vannak, s bármikor hallhatom, nézhetem őket.

Szolj hozzá Te is!