Tegnapi bejegyzésem közzététele után fél órával még egy könyv lepottyant, igaz nem a polcomról, hanem a futárszolgálat hozta. Majdnem egy éve már annak, hogy a British Publishing House LTD megkeresett. Az engedélyemet kérték, hogy a Magyarország sikeres személyiségeit felsorakoztató 2018-as kiadványának második kötetében szerepeltethessenek. Munkatársuk felkeresett, két alkalommal is hosszan beszélgettünk az elmúlt évtizedekről. Kezdetben ódzkodtam az egésztől, mert bár furcsa lehet, nem tartozom azok közé, akik minden lehető felületen megjelenni vágyakoznak. Nem elítélően jegyzem ezt meg, egyszerűen csak nem hiszem, hogy az efféle népszerűsítés, vagy inkább az ilyen fajta lexikon regisztráció hozzátesz ahhoz, amit – talán remélhetem – nem fölöslegesen vagy sikertelenül végeztem az elmúlt évtizedekben. Végül belementem, mert az előző évi köteteik átlapozása után azok formájában, stílusában semmilyen bulváros elemet, sem „gagyizmusnak” nyomát nem találtam. Jó lesz – gondoltam – a nagy faragott ládámba a többi emlék, mellé tenni. Aztán a gyermekeim, vagy az ő gyermekeik, unokáik dédunokáik, majd egyszer felütik a ládát, kiborítják a tartalmát a szőnyegre, egy családi vasárnap délutánon, köré ülnek és végig böngészik a rengeteg tárgyat, újságot, fényképet, premier ajándékokat, kellékeket, melyeket emlékbe kaptam, plakátokat, művész kollégák üdvözlő sorait. Aztán visszateszik a ládába, felviszik a padlásra, s talán még két-három generáció kinyitja majd, aztán a láda, tartalmával együtt a természet törvényei szerint az enyészeté lesz. Nem érzek szomorúságot ezért. Azok, akik reprodukálásra adják a fejüket, így járnak. Akik a zseniális remekműveket alkotják, bizony magasabb rendű tevékenységet folytatnak, nevük fennmarad. Levettem a polcról az Operaház több mint száz éves múltjára visszatekintő kiadványt és fellapoztam a Don Giovanni 1903-as reprízének szereposztásánál. A főszerepet Beck Vilmos, Elvirát Kaczér Margit, Zerlinát Szoyer Ilonka vette át, Máder vezényelt. A szerzőt ismerjük, s kis szerencsével, az évszázadokkal minket követők is ismerni fogják. De ki tudja ma, kik voltak Beck Vilmos, Kaczér Margit, Szoyer Ilonka és Máder? A könyvben is csak Máder-ként szerepel. Teljes neve Máder Rezső. Csak a szűk szakma tudja, bár ebben sem vagyok teljesen biztos. Természetesen nem baj ez, hiszen a reprodukálók, vagy előadók is teremtenek valamilyen módon. Vagy inkább újra teremtenek. Az ő jutalmuk az a földöntúli, csodálatos élmény, amit a zsenik műveinek előadása közben átélnek. Ez bizony nem is kevés!

Belelapoztam a British Publishing House LTD kiadványába. Már az is igen beszédes, hogy sokat ismerek a közel 1400 oldalon felsorolt sikeres személyiség közül. Kicsit megrettenek – no, nem nagyon, de azért mégis – így megöregedtem? Ahhoz bizony hosszú idő kellett, hogy sokukat ismerjem. Gulyás azonban rajtam kívül csak öt szerepel a könyvben, egy bróker Kft tulajdonos, egy csokoládémanufaktúra tulajdonos, egy okleveles vegyészmérnök professzor, egy áruház tulajdonos, továbbá egyetlen Gulyásné, aki klubvezető. Ilyen ritka ez a név? Vagy a Gulyások így alulteljesítettek? Pedig nem teljesítettek alul! Hol van például Gulyás Balázs neurológus professzor, vagy a Másik Gulyás Balázs, aki közíró, filmes szakember, vagy Gulyás Márta zongoraművész, aki kollégám a Zeneakadémián. S ha jól körülnézek, biztos találok tucatnyi Gulyást még. Persze lehet, hogy ők nem akartak megjelenni a kiadványban, vagy az első kötetben vannak.

Hajrá Gulyások, előre a következő kötetekben való szereplésért!

Szolj hozzá Te is!