Sűrű nap. 7:30-kor riport, 8:30-kor bármilyen szokatlan is, masszázs, 10:00-kor Manon tervelfogadás. Horgas Péter díszlettervei. Már a Don Giovannit is ő tervezte, szeretem a valós tértől, időtől és helyzettől elemelt, mégis jól működő, jól „belakható és sokfunkciós” díszleteit. Valami ilyen készül most is. Ha ennek vége, megint autópálya, délután egyeztetés a kőművessel, aki talán az újabb tervemet kivitelezi. A vízgyűjtő ciszterna fölé emelnék terméskőből egy aprócska, két lépés széles, egy lépés mély kápolnát, bevezetném az áramot, vizet a ciszternából, egyszerű, de szép korpuszt a belsejébe, köré vadszőlő, ami két év múlva körbeöleli majd, csak imitt-amott látszik akkor a kő.

2000-ben, a Vatikánban énekeltük Liszt: Esztergomi miséjét, a Magyarország éve rendezvényen, az auditóriumban 7000 néző, másnap Bruckner Te Deuma a Szent Péter téren. 150.000 néző, hallgató, hívő előtt. Megindító alkalom volt életre szóló élmény, emlék. Most itt egy naplórészlet, a naplóban erről a napról:

„Szeptember 24.

Ma délelőtt a Szentatya misét celebrált a Szent Péter téren. Már

reggel 9-kor próbáltuk a Bruckner Te Deum első tételét.

A dolgunk az volt, hogy a szentmise végén ezt elénekeljük. A tömeg

végeláthatatlan, a hőség már 10-kor odaszögez bennünket a

tribünre. Az élmény…!!!!!!!! Istenem, mit is írhatnék? Szárnyalunk!

A Szentatya a bő két órát végigcsinálja. A 35 fokos melegben

csak egy kis baldachin védi a naptól.

Beszélni alig tud, inkább csak suttog, motyog. Kierősítve,

hangszórókon mindez hátborzongatóan hat.

Hosszú szünetek a szavak között, időnként fáradt, fulladozó

lihegés, mint amikor valaki levegő után kapkod, a parkinsonkór

zörgeti a papírost a mikrofonba. Igyekszem megérteni,

amit mond. Nehezen megy. Azután felemeli tekintetét, és tisztán,

érthetően, hangosan azt mondja: ’Lasciate i bambini…’

– ’Engedjétek a gyermekeket hozzám’. A végén áldást oszt.

Több mint csoda, több mint felejthetetlen, több mint misztikus,

több mint életre szóló.

Nem tudom leírni, milyen. Csak van. Mint minden, ami

örök.”

 

Ezért emelném mini kápolnámat a kertben. De hát………az ilyen, legfeljebb két napos munkát nem szívesen vállalják, Liszt és Bruckner és II. János Pál ide, vagy oda. Ha ő sem, akkor nekiugrok én, s ha kész gyorsan félreugrok, hátha összedől. Aztán ha így lesz, újra felépítem. Amíg úgy nem marad.

 

Ez a nap szikárabb, mint volt a tegnap.

Szolj hozzá Te is!