Hajnali 4 óra. Villámlik, majd pár másodperc múlva, mély morajló dörgés gyors egymásutánban kétszer is. Póbálok visszaaludni. Már szinte sikerül, amikor kezemhez dörgöli nedves orrát, és bársonyosan puha lelógó fülét Golyó. Megnyalja a kezem, majd szokása szerint ügyesen úgy helyezkedik, hogy bársonyosan puha, lelógó fülének töve a markomban legyen. Ilyenkor fél perc türelmi idő után, jobbról-balról megböki orrával a kezem. Kutyanyelven ez azt jelenti, azonnal tessék vakargatni, bársonyosan puha lelógó fülem tövét. Fél a dörgéstől, villámlástól. Ilyenkor feljön az emeletre a hálószobánkba. Golyó három éves mix. Mondhatnám, hogy „fajtatiszta mix” Pécsről. Leginkább labrador, de felmenőinek köszönhetően, a jó ég tudja, miféle és hányféle vér folyik még az ereiben. Időnként az az érzésem, mindjárt megszólal. Golyó színházi kutya, hiszen testvére az Évek vándorában játszott Pécsett. A szereplőválogatáson Golyó sajnos kiesett, mert a mellkasán csinos fehér mellényt visel, ahelyett, hogy rendes labradorhoz illően teljesen fekete, vagy barna, vagy zsemleszínű lenne. Szünet nélkül árad belőle a szeretet, sugárzóan értelmes tekintete, már több mint három éve tapad ránk. Ő nem várt, vagy tervezett kiskutya, hanem egyszerűen, csak úgy lett. Pécsi kollégám talált rá, öt másik testvérével együtt egy vizesárok partján a sárban, piszkosan, dideregve. Agyon akarták verni. Elhoztam őt Pécsről.

Még mindig esik. Olvasok a dolgozószobámban. Nagy László naplója, néhány verse, majd felmegyek a Spirit Központ webmagazin lapjára. Belelovasok a riportokba, véleményekbe. Várom a munkát. Persze, hogy dolgaim körül forognak a gondolataim. Olvasom Thomas Mannt sokadszor már, aztán újra és még egyszer. Vissza Nagy Lászlóhoz. Kormos István kérdez Nagy Lászlótól. Utolsó kérdés: tegyük fel, hogy ez a film megmarad. Mit üzensz azoknak, akik száz év múlva, vagy ötszáz év múlva ülnek szemközt veled? Nagy László: „ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Ha lesz emberi szellemük, tudatom velük, üzenem nekik, hogy csak ennyit tudtam tenni értük”. Bizonyos aggodalmat érzek Nagy László válaszában. A filmet Zolnay Pál készítette 1975-ben, Nagy László halála előtt három évvel. 1656-an nézték meg ezt a filmet Nagy Lászlóról a weboldalon, ahová feltölthető, filmektől kezdve olcsó bugyutaságokig szinte minden. Több mint százezren nézték meg, hogyan bukik fel kerékpárjával egy részeg, s hogyan próbál, felkelni a sárból. Mindhiába. Lehet, hogy Nagy László aggodalma nem volt alaptalan?

Szolj hozzá Te is!