Szokásos hétfő. Tanítás. Autópálya. Pécs. igazgatás. Próba.  Két és fél év, százezer kilométer. Furcsa, hogy amikor rögzül a tennivalók automatizmusa, nehezen viselem, ha megszakítja azt valami.  Olyan, mint amikor a futópadról nyolc kilométer gyaloglás után lelépek. Már a homlokomat törölgetem a gép mellett állva, de úgy érzem, a lábam még lépked. Mint amikor kitör a nyár, vége a szezonnak, tanításnak, s nem kell sem a színházba, sem az egyetemre mennem. Megszólal belül valaki és azt kérdezi, na……..most mi van?…..ja…… vége a munkának?…..kezdj már nyaralni! És akkor elkezdek. Egy darabig. Onnan tudom, hogy elég, amikor idegesíteni kezd, hogy valaki mögöttem nem több mint két méterre autózik, nagyon előzni akar, közben szembe jönnek sűrű, tömött sorban, előttem szintén kilométeres sor, de ő két méterre mögöttem a Mercédesszel, vagy Jaguárral, Audival villog. Komoly büszkeséget érzek, hogy – lekopogom – nagyon régen, úgy negyven éve, még csak talán ezer kilométerrel a hátam mögött először és utoljára hibáztam, s koccantam……egy teherautóval. Neki biztosan koccanás volt, hiszen semmi sem látszott rajta, nekem szörnyű élmény.
Felüdülés volt az esti próba. Négy nagyon tehetséges fiatal. Csak ültem és hallgattam őket. Élveztem a játékukat. Énekeltek is, pedig nem énekesek, hanem „csak” színészek, művelésre, próbálkozásra érdemes hanggal. Viszont az elszánásuk, az akaratuk, az igyekezetük példás. Aztán csak néhány mondat nekik, az éneklésről, az alapvető kérdésekről, technikáról. Próbáljátok így……..aztán próbálták kétszer, háromszor, és ötödször jobb lett. Aztán még jobb. Este kilencig csak gyönyörködtem a négy fiatalban, az érdeklődő, tiszta tekintetekben, a teljesítményükben. Érdemes volt! No és az ötödik, aki szintén fiatal, de egy pár évvel idősebb fiatal a többieknél, már abszolút profiként is úgy figyelt, mintha először énekelt volna. Végignéztem a próbát. A végére kipihentem magam. Már rájöttem párszor, hogy csak az értelmetlen munka az, ami kellemetlenül fáraszt. Az értelmes munka, fárasztóan pihentet. Már előre élvezem a holnapi két próbát.

Szolj hozzá Te is!