Ma röpültünk a próbán! Nagyon jó volt! Amikor a sok kis pacából egyszerre összeáll a kép. Itt-ott még színezni kell, de összeáll és úgy is marad. Nem álltunk meg, mértük az időket, ha döccentünk mindenki felvette a szálat.
Furcsa, de a francia impresszionisták jutnak eszembe, a pointillista Seurat és Signac. Pontok, pöttyök, nincs legato a képen, mégis van. Olyan, mintha a zenében egy hosszú dallam, hosszú hangja ezer és ezer apró rövid hangból állana egymás mellett sűrűn, olyan sűrűn, hogy már egyként halljuk. Mint a balalajkán játszó muzsikus, amikor nagyon gyorsan pengeti a húrt, s a sok villámgyors pengetés dallammá áll össze. Emlékszem a balalajkásra, amikor a ’960-as évek elején, a hazánkban állomásozó, Szovjet Déli Hadseregcsoport Művészegyüttesének műsorát néztük a kőbányai kultúrházban. Olyan gyorsan pengetett, hogy szinte nem is láttam a kezét.

Ha közelről nézem a pöttyöket, szétesnek, széttartanak. Ha távolról, akkor zseniális képet kapunk. Olyan, mintha egy szinte végtelen, folyondárszerű dallamot, mint Bachnál, vagy Brahmsnál hallunk sokszor, nem egyben próbálunk hallani, érteni, törekvéseit, mozgását érezni, hanem taktusonként, hangokként. Úgy nem érezhető, értelmezhető, mert minden fordulatában megbotlunk. Ha az egészet egyben érezzük, akkor emel hátára a zene, mert a buktatókból útjelző lesz. Akkor tudunk röpülni vele, mint a mesebeli legkisebb királyfi a paripa hátán.

Sok szenzációs gesztus, hangszín, mozdulat, inger és érzelem volt az arcokon, a tekintetekben. Mind, megannyi kis pont. Mindenki „teljes erőből” próbált, összefogta a mondatait, még ha olykor a példányba pillantott is. Amikor a szándékok összeadódnak. A sok kis pont és pendítés. Minden, valahol a zenében találkozik. Mint ahogy a Márió és a varázsló is értelmezhető zenei formák, zenei írásjelek szerint, a zenében olyan írásjelek vannak, mint a beszélt nyelvben. Ha jól használjuk ezeket, akkor lesz érthető és szép a beszéd. Pont, felkiáltójel, kérdőjel, kettőspont, gondolatjel, vessző, mind értelmezhető harmóniákban, dinamikai és előadói utasításokban, dallamok törekvéseiben, modulációkban, visszatérő szerkezetekben. Még szünetet sem, vagy csak alig tartottunk. A szünet is része a zenének. Része a próbának. Elröpült a három óra.

Nem gereblyéztem össze az avart. Hagyom még a füvön. Csörög, ha rálépek, vagy lesöpröm tenyeremmel a padról. Szinte hallom, meg tudnám mondani milyen hangon csörög. Akár az öt vonalba is le tudnám írni, violin kulcsot is tehetnék elé. Sőt olykor úgy érzem előjegyzést is.

Szolj hozzá Te is!