Főpróba. A nap rövid is meg hosszú is. Persze, hogy úgy érezzük, lehetne még így és úgy, hiszen biztosan sokféle jó megoldás létezik. Mégis, úgy érzem a jót választottuk. Azt, ami nekünk jó, ami szerintünk jó. Ó, hányszor hallgattam ugyanazt a verset, ugyanazt a zongoradarabot, ugyanazt a dalt más és más színésztől, énekestől, zenésztől. Mindegyik más volt, mégis mindegyik lenyűgöző. Talán azért, mert ha egy művész lehengerlő művészi meggyőződéssel azt mondja, hogy 2+2= 5, akkor azt elhiszem neki. Ezért különböző és mégis igaz és lenyűgöző Richter és Gould Bach játéka, pedig szinte fényévnyire vannak egymástól. Ez az, amiért érdemes, művésszé válni, de ugyanennyire érdemes közönségnek lenni.

Este nagy izgalommal, mégis megnyugodva mentem haza.

Szolj hozzá Te is!