Persze, hogy izgulok. Mintha én is színpadra lépnék ma este. Már jó korán, úgy 5 óra felé a színházban vagyok, gondolatban átfutok minden részleten, minden kelléken, jelmezeken, helyén van-e minden. Igen készen állunk. Jönnek a színészek, összemondjuk a szöveget. Milyen furcsa többes szám első személyben írtam, pedig többes harmadikban kellette volna. Szóval, ők mondják össze a szöveget. Én csak hallgatom, de egyszerre magamban mondom velük. Aztán öltözés, a sminkasztalokon megjelennek az ilyenkor szokásos apró ajándékok, virágcsokrok, borosüvegek, édességek. Még iszom egy kávét. Megnézem érkezik-e a közönség. Aztán még egyszer a kellékek. Oktondi módon azt hiszem, hogy a kezdés előtti utolsó órában segítek, ha azt mondom: ott tudod, amikor azt mondod, hogy……ott ne felejts el…….és várj a  következővel, amíg……ja és a végén, tudod a zenéhez úgy mérd a szöveget, hogy pontosan annál a harmóniánál mondd ki, hogy……és vigyázz kérlek, mert tegnap  nem álltál  teljesen a fénybe, ott tudod, amikor elmész rendezői balra és azt mondod…..
Talán idegesítem őket ezzel, gyorsan abba is hagyom.

Az pult mellett állok Hajnival egész este, figyeljük az előadást. A végén felcsattan a taps.
Vannak az ember életében adatok, napok, dátumok, események, melyek így, vagy úgy megmaradnak. Csúnya hivatalos szóval mondva, életrajzi adatok. Attól lesz hivatalos és hideg, vagy személytelen ez a mondat, hogy leírjuk, vagy kimondjuk a szót, „adatok”. Hiszen „szívünk, míg vágyat érlel, nem kartoték-adat” Így hát nem egyszerű adat az életemben, 2018. október 18-a, hanem valami, amit tartogatott számomra az élet. De nem az életrajz, hanem egyszerűen, vagy inkább nagyszerűen az Élet.
A szívünk, első dobbanásától kezdve az utolsóig vágyat érlel. Már az anyaméhben is vágyat érlel, a születés, az épülés, a szellemi, testi gyarapodás, a tudás, az alkotás vágyát. Nem hiszem, hogy más lenne oka az első szívdobbanásnak. Ki, hány millió dobbanásból és hogyan építkezik, ha építkezni akar, azt hiszem ez az, amiért érdemes.

Így lesz adatból, adomány!
Köszönet a Spiritnek, Jánosnak, Ottíliának, Lacinak, Balázsnak, Hajninak, Gábornak, Tamásnak, Rékának, s mindenkinek, akik azért dolgoztak, hogy 2018. október 18-a számomra ne adat legyen, hanem adomány!

Szolj hozzá Te is!