Itt az ősz és van néhány növény, melyeket nem hagyhatok kint télen. Mindegyik cserép legalább egy mázsát nyom. Valamikor régen, – mint Kinizsi Pál a malomkövet – felkaptam a cserepeket és bevittem a garázsba. Abba a téveszmébe ringattam magam, hogy nem én gyengültem, hanem a növények fejlődtek, nőttek és ezért érzem nehezebbnek a cserepeket. Szerintem teljesen igazam is van ebben, de mégis, ahhoz hogy a cserepek a garázsba kerüljenek vásárolnom kellett egy molnárkocsit. No, itt kezdődtek a bonyodalmak. Nyíregyházára kellett volna autóznom, hogy a nekem megfelelő típust megvegyem. Ez azért túlzás lenne – gondoltam, s megalkudtam magammal egy másik, kissé olcsóbb változatban, amit a pár kilométerre lévő szaküzletben meg is vettem. A kerekeit az első benzinkútnál felpumpáltam, s boldogan toltam néhány cserepet a garázsba. Amikor pár óra múlva folytani akartam szomorúan vettem észre, hogy az egyik kereke lapos. A kereket leszereltem, s irány a gumis. Szerényen álldogálok a bejáratnál, a szerelők ügyet sem vetve rám rohangálnak el mellettem. Félénken köszönök, aztán kevésbé félénken, – semmi válasz. Majd egyikük megáll előttem, és azt mondja, inkább kérdezi: igen? Udvariasan mutatom az apró kis kereket, talán 25-30 centi átmérőjű – s mondom, mi a probléma.
Á, ilyesmivel nem foglalkozunk – mondja.
Körülnézek, majd megakad a szemem a cégtáblán, – azt hittem defektes gumikat cserélnek, vagy javítanak – mondom.
Igen, de ilyesmivel nem foglalkozunk – ismétli meg a szaki.
Majd tanácstalanságom láttán megkegyelmez – jöjjön vissza két nap múlva, majd meglátom mit tehetek – mondja.
Kicsit elgondolkodom azon, – miközben a kocsim felé araszolok, hogy mit kell törnie a fejét egy gumijavító szakinak azon, ha arra kérem, javítsa meg a defektes gumit?
Igaz, hogy ez a kerék csak 25-30 centi átmérőjű, de én sem kérdeztem, meg amikor Rinucciot kellett énekelnem az egy felvonásos Gianni Schicchiben, hogy mit csináljak ezzel a szereppel csak azért, mert a rövidebb volt, mit a három felvonásos Faust.
Igen, tudom, hogy defektes gumival sem autózni, sem molnárkocsit tolni nem lehet, így tehát, bizonyosan elsődleges fontosságú a Fausttal szemben a befoltozott gumi. Szóval remélem, hogy a szaki, megtalálja a módját, s előbb-utóbb még a hideg beállta előtt a növényeim a garázsba kerülnek.

Egyik kedvenc, gondolkodó íróm Hamvas Béla nagyszerű írása, a Függelék a középszerűségről – jut eszembe. A homo faber típusról ír benne. Érdemes elolvasni.

Szolj hozzá Te is!