Az egyik legnehezebb nap. Már nem is tudom milyen régen volt hasonló. Mintha nyúlós ragadós anyagban derékig kellet volna gázolnom egész nap. A mondatok elmentek mellettem, az enyémek sem találtak célba. Valahogy, mintha az egész nap, elbeszélt volna mellettem, én meg a nap mellett.

Kezdődött a reggeli csúcsforgalommal. Be Nagykovácsiból a Hidegkúti úton, ahová csatlakozik minden autó, amely Solymárról, Budapestre jön. Aztán az egész áradat átpréseli magát egy sávon a Vadaskerti útnál, nem sokkal később a Budagyöngyénél csatlakoznak a Budakesziről igyekvők, a Széll Kálmán térnél elhatározom, hogy veszek egy helikoptert, mert kerülni már csak fölfelé lehet. Nem aludtam eleget, nyűgös vagyok. Megcsörren a telefonom. Valami szörnyű ostobasággal zaklat valaki, sem az ügyhöz se hozzá semmi közöm. Miközben mondja a sok ostobaságot, elkezdek gondolkodni, honnan ismerem. A neve, mintha….de nem. Szigorúan tegez, talán mégis emlékeznem kellene? Megpróbálom leállítani, – mert ugye csúcsforgalom, meg egyébként is….de nem veszi a lapot, folytatja. Közben még én érzem magam rosszul, mert hátha rájön, hogy nem tudom kicsoda ő, s a végén még megsértődik, pedig ezt nem akarom. Hosszú percek után kiderül, hogy semmi mást nem akart, mint egyszerűen csak elmondani, hogy a ………..milyen hülye és tehetségtelen, bezzeg ő….! Itt átvillan bennem, hogy talán mindjárt saját magát ajánlja valamire, s már kezdeném összeszedni a gondolataimat, mi a fenét mondjak neki? Mire érkezik a megnyugtató fordulat: jó, ne haragudj, csak ennyit akartam elmondani, hogy tudd, itt, meg ott milyen nagy bajok vannak, pedig én…..na mindegy, majd hívlak néha,….és befejezi….szia!

Kár, hogy nincsen nálam a vérnyomásmérőm. Gyakorló hipochonder lévén állandóan mérem, s amikor este 11-kor 125/75-öt mérek, 76-os pulzus mellett, akkor megnyugszom. Ha most itt lenne a mérő, talán nem is merném használni. Van még negyed órám a próba előtt, bemegyek egy kedves, tiszta kávéházba, nincs előttem senki. A fiatal hölgy a pult mögött tesz-vesz. Várok 4-5 percet. Semmi. Nem vesz észre, bár természetesen köszöntem, amikor beléptem, viszonzást nem kaptam. (vagy talán süketülök az ostoba telefon közben felszökő vérnyomásom miatt?)
Éppen megfordul, amikor a hátam mögött egy másik csinos fiatal hölgy feltépi az ajtót, a pultos kedvesen beszélgetni kezd vele. Udvariasan hallgatom, majd elhangzik az ajtót feltépő szájából: jajj, milyen szép ez a sütemény, mennyibe kerül? Adok kóstolót biztosan ízleni fog – és mondja az árat, miközben zacskóba csomagol néhány süteményt. A vevő, már fizetni készül.
Megigézve álltam, majd erőt véve magamon – szükségem volt erőgyűjtésre, mert féltem, nehogy zaklatásnak vegyék – a lehető legudvariasabban megkérdeztem.
Bocsánat hölgyeim, de nem zavarja önöket, hogy öt perce itt várok, mert, hogy kávét rendelnék, meg egy kiflit.
Jaj, nem tudtam, hogy maga is vásárolni akar – így a vevő.
Ezen kissé elgondolkodom, s próbálom megfejteni, hogyan létezik, hogy nem tudta? Hiszen nem a villamosmegállóban vártam, hanem a pultnál álltam egyedül és vártam, hogy a pultos hölgy, szemének sugarát rám vesse.

Hát, igen.
Aztán még én fűzöm hozzá, hogy sajnálom, de nem akartam megbántani önöket, s egész életemben minden tiszteletem a hölgyeké volt, van és lesz… – vagy talán ez is már zaklatás- fut át az agyamon – de mégis. S ha azt mondja nekem, hogy siet, én rögtön hátra lépek, s öné az azonnali vásárlás lehetősége, szóval legalább valami….
Természetesen abbahagytam, hiszen nem érdemelt talán ennyit sem az ügy.
A fiatal vevő megszakította a vásárlás folyamatát a fizetés előtt, a pultos megcsinálta a kávémat, tányérra tette a kiflit, majd fizettem, s még én éreztem magam rosszul, hátha nem voltam elég udvarias. Talán hagynom kellett volna, hogy átnézzenek rajtam, s türelemmel kivárni, amíg feltűnik, hogy vásárolnék.
Vagy be kellet volna mutatkoznom imigyen: kezeit csókolom kedves kisasszony, engedje meg hogy bemutatkozzam, s egyben kifejezzem örömömet, hogy üzletébe léphettem – én vagyok a vásárló.

A kávé finom volt a kifli meleg. A hely tiszta és ízléses. Holnap is betérek. Hátha észrevesz. Ja……a telefonom ki volt hangosítva, amikor a nem tudom kivel beszéltem.

ps. Dénes nap van.

Szolj hozzá Te is!