A Város Napja után fogadás a Palatinusban. Ahogyan mondani szokás, mindenki, aki számít él, és mozog, jelen van. Jókat beszélgetünk fontos és kevésbé fontos dolgokról. Aztán megint autópálya. Pesten a rakparton, csodák csodája azonnal találok parkolóhelyet. Még időben érkezem a Pozsonyi Piknikre, a Spirit sátorba. Közben találkozom kollégák, művészek, énekesek, színészek, barátok, és igazgatók tucatjaival. Kováts Adél már éppen interjút készül adni, amikor meglátjuk egymást, gyorsan megölelem, cuppanós csókot nyomok orcájára, aztán hagyom, hogy nyilatkozzon. Dolgoztam is vele. Francia királylány volt abban a János Vitézben melyet rendeztem, s melyben Jancsit énekeltem. Sokszor találkoztunk, beszélgettünk. Nagyon szeretem őt. Aztán egyszerre megpillantom Hirtling Pistát, akivel sokszor találkoztam színházban és baráti társaságban, Csutka Pistát akivel dolgoztam együtt, Vida Petit, akinek egy kabaréjelenetét éppen, ahogy Pécsről Pestre indultam a kocsiban hallgattam, s akivel a Denevérben sokat léptem színpadra, ő, mint Frosch én, mint Eisenstein. Nagyon megörülök nekik. Jó a hangulat. Jönnek autogramkérők, színházszeretők, érdeklődők. A Spirit sátornál odalép hozzám Vajda Gergő, a kiváló, nemzetközi rangú karmester és zeneszerző. Őt nagyon régen ismerem. Édesanyjával, Kincses Veronikával sok Pillangókisasszony előadáson énekeltünk együtt. Gergő akkor még aprócska gyermek volt, s a darabban Csocsoszan kisfiát játszotta. Gyönyörű volt anya és fia, a darabban és életben, s lám most itt egy fiatalember, akivel azóta, együtt is dolgoztam. Ő a karmesteri pulpitusnál én a színpadon. Aztán megjelenik Domahidy Laci. A Spirit sátornál Igó Éva, Nagy Enikő, Perjés János, Jantyik Csaba, Czeizel Gábor, Szitás Barbara. Kicsit elered az eső. Nem baj, mindenki marad. Gondolom az eső ezt látta, s kedvét szegte, hogy nem tudott elzavarni minket. Abba is hagyta. Mellettünk a Thália sátor. Délelőtt Pécs felé a kocsiban éppen Schell Juditot, mint művészeti vezetőt hallgattam, a Thália átalakításáról, elképzeléseiről, bemutatókról. Azt hiszem nem fog unatkozni a következő években, bár az is biztos, hogy sokat eddig sem unatkozott. Sok sikert neki, nekik!! Egy szó, mint száz remek a hangulat. Lassan vége, bezárnak a standok. Még vár rám egy remek vacsora, több évtizedes barátaimnál, Évinél és Misinél. Csupa jó híreket hallok tőlük, a vacsora könnyű, húsmentes, rengeteg zöldséggel, sajtokkal, kukoricalepénnyel. Hazafelé elkap egy özönvízszerű felhőszakadás. Néha, mintha hajóban ülnék, ömlik a víz a hegyről, kerülgetem a csatornafedeleket, egyiket-másikat a felnyomta a víz. Golyó boldog, hogy hazaértünk. Utálja a vihart. Az ugatás ezer színével mondja el, nem volt szép tőlünk, hogy az udvaron kellett megvárnia minket. Megsajnálom egy kicsit. Kutyasors! Holnap az utolsó pihenőnap. Aztán….Solohov után szabadon, Emberi sors.

Szolj hozzá Te is!