Néhány apró, akadály, nehézség, megoldani, elrendezni való ügy még délelőtt Pécsett. Könnyű ebéd, és autópálya megint. Nem száguldottam, mégis mintha gyorsabban múlt volna az idő, köszönhetően a két kedves kollégának, akik megszokott magányomat elűzték.  Nagyszerű, és fárasztó próba a Spiritben. Tamás, Hajnal és én. Közben készülődés a szombati nyílt napra. A nézőtéri büfében egymás hegyén-hátán, bútorok, könyvek, székek, asztalok fotelek, s minden egyéb, ami azt a nagyon jó, kicsit zilált képet, hangulatot adta a közönségnek, míg a kezdésre várt. A rendezett rendezetlenségből pár napra káosz lett. Szeretem az érzést, amikor a káoszból lassanként kialakul a rend, ami lehet kócos is kissé, mégis valamilyen rend, amikor minden a helyén van, tiszta és végleges. Legalább egy darabig végleges. Átbeszéljük a mozgásokat, figurákat, jeleneteket, ha van ilyen egyáltalán a darabban, s nem egy hatalmas jelenet az egész. Egyik ötlet jön a másik után, meghallgatom az övéket, ők az enyémet, kipróbáljuk, lemozogjuk, aztán eldobjuk, s keresünk újat. Átfésüljük a szöveget, közben magamban hozzáképzelem milyen világítást szeretnék. A tíz perc szünet sem szünet, mert mi másról beszélgetnénk, mint a darabról, hogyan oldjuk meg a kártyatrükköt, és társait, miért várjon nagyon hosszan egy mondat előtt, közben vagy után Cipolla. Vissza a kamaraterembe. Folytatjuk a próbát. Kintről beszűrődnek a rendezkedés, készülődés, rendcsinálás zajai. Elröpül négy óra. Sötétedik. Befejezzük a próbát. Gyorsan haza. Elfáradtam.

Csuti könnyű fahéjas, szilvás, görög csirke a vacsorával vár (a receptnek külön fejezetet nyitok majd). Az illatát, már az udvaron érzem. Már szinte teljesen sötét van, amikor egy pohár borral kiülünk a no.3 vigalmi negyed kovácsoltvas aszatlához. A katedrális fénylik. Golyó körmei koppannak a kerti út kövezetén. A lábam mellé ül, megnyalja a kezem, majd a pofáját a combomra teszi. Ez felhívás fülvakarásra. Megkapja. Közben – bár tudom, hogy sokak szerint szentségtörés baromfi étek után vörösbort inni – belekortyolok Günzer remek 2014-es Syrah-jába. Maradunk fél órát ebben a nyugalmas paradicsomi ejtőzésben, amikor észreveszem, hogy nehezülnek szempilláim.

Elfáradtam, de csináltam is valamit. Szeretem a hajszolt napokat. A munka és kihívás által hajszolt, fárasztókat.

Szolj hozzá Te is!