Május utolsó napjaiban kezdtem írni a Spirit naplót, melynek napi bejegyzéseit, a Spirit Központ Webmagazin, oly szíves és közzé tesz. Azóta nem egyszer biztattak arra, hogy írjak „keményebben”. Azon túl, hogy nem tudom mit jelent „keményebben” írni s miről kellene „keményebben” írnom, s ez a fogalom mit takar, nincs is szándékomban „keménykedni”. Azt hiszem a mai közbeszéd már így is túl messzire ment e téren, hétköznapivá és szinte természetessé váltak, s az embereknek fel sem tűnnek, olyan kifejezések, melyek valamikor megengedhetetlenek voltak az érintkezésben. Ez a tény nagyon zavar. Rádió, TV, újság, internet, teljesen mindegy melyik adóra hangolsz, melyik weboldalra klikklesz (de gyönyörű szó), vagy lapot ütöd fel, szinte vég nélkül ömlik rád a gyűlölködés, a „féknyúz” a vagdalkozás, otrombaság, ostobaság és egyéb exkrementum. A véleménykülönbségek kinyilvánításának volt valamikor kulturáltabb, formája. Erről tanúskodik Hermann Hesse és Thomas Mann levélváltása, 1931. november-decemberéből. Mondhatjuk persze, hogy nem lehet mindenki Nobel díjas író – bár 1931-ben még csak Thomas Mann volt a Nobel díj birtokosa – ez mit sem von le a kettőjük között történt levélváltás értékéből. Az évek hosszú során egymás között váltott leveleik, 350 oldalas kötetben jelentek meg, valójában az irodalmi érintkezési forma csodálatos példái. Bárhol ütjük fel, emberség, szépség, tisztelet és intellektus sugárzik. Az egyik levélváltás tárgya, Hermann Hesse, Porosz Művészeti Akadémia Költői szekciójából való kilépése, illetve Thomas Mann azon igyekezete, mellyel Hessét döntése visszavonására, s az Akadémiához való visszatérésre próbálja rábírni. Természetesen nem idézem a teljes levélváltást, csak néhány bekezdést.

„München 1931. november 7.

Kedves és mélyen tisztelt Hermann Hesse Úr!

Ez egészen magánjellegű és személyes levél, mégis sok, személyemtől függetlenül is fontos dolog múlik majd azon, hogy Ön miként fogadja…………………………..Amennyiben kedves Hesse Úr, az Önt akkoriban kilépésre késztető indítékokat újra felidézem, …………..s a mélyebb okokat, minden állami és hivatalos kötöttségtől való ódzkodását, és azon véleményét miszerint egy európai bonyodalom esetén az Akadémia hasonló szerepet játszhatna, mint 1914 őszén, csak annyit mondhatok, ha előbbi indítéka annak idején elfogadható is volt, az utóbbi, mára kevésbé érvényes, mint valaha………….Ahogy a szellemi ügyek, ma Németországban állnak, Önnek, kedves Hesse Úr az Akadémia Soraiban a helye. Nem is lehet felbecsülni, milyen komoly erkölcsi támogatást jelentene az Akadémiának, ha Ön újraválasztva ismét belépne, és amennyiben ezt megtenné, úgy az Önnel és viselkedésével kapcsolatos félreértések ellentmondást nem tűrő helyreigazítása is megtörténne………. Egészsége és munkája számára a legjobbakat kívánom. Feleségemmel együtt üdvözletünket küldjük Önnek és Dolbin asszonynak…………Híve, Thomas Mann”

Hesse válasza pár héttel később.

„Baden 1931. december eleje.

Mélyen tisztelt Thomas Mann Úr.

Kedves levele Badenben ért a kúrában kimerülten, ezért kérem, nézze el nekem, ha rövidre fogom a dolgot. A válaszom így hangzik: nem. De szívesen megindokolnám a legnagyobb részletességgel is, miért nem tudom e még oly  mélyen tisztelt és kedvelt ember által közvetített akadémiai felkérést elfogadni………………….A végső ok, mélységes bizalmatlanságom a német köztársasággal szemben. Ez a tartás és szellemiség nélküli állam, vákuumból, a háború utáni kimerültségből keletkezett. A bíróságok igazságtalanok, a hivatalnokok közönyösek, a nép teljességgel infantilis………Németország elmulasztotta a lehetőséget, hogy megvívja saját forradalmát és megtalálja saját alakját. Németország jövője a bolsevizálódás, mely önmagában nekem nem ellenszenves, de az egyedülálló nemzeti lehetőségeket tekintve mégis nagy veszteség………….. Kedves Thomas Mann. Nem várom el Öntől, hogy eszméimben, véleményemben és az általuk rám rótt kötelezettségekben osztozzon velem. Téli terveinket illetően, feleségem ír majd kedves feleségének. Adja át szívélyes üdvözletemet Mann asszonynak és Mädinek. Mindkettőjüket nagyon megkedveltük. És kérem, maradjon irányomban továbbra is jóindulattal, akkor is, ha válaszom csalódást okoz Önnek. Bár voltaképpen azt hiszem, e sorok igazából nem érik majd váratlanul.
A régi, mély tisztelettel és ragaszkodással üdvözli híve: H Hesse.”

Lám, beszélhet, írhat így is két ember még akkor is a nem egyezik a véleményük. Igaz, hogy nem lehet mindenki Nobel-díjas.

Szolj hozzá Te is!