Josef Mengele történetéről már sokszor hírt adtunk, azonban egészen ezidáig nem vizsgáltuk meg jellemének azon tulajdonságait, melyek miatt az lett, aki. A narcizmus tökéletes megtestesítőjének személyiségét elemezzük Freud és Kohut elméletei alapján.  

A narcizmus kifejezésével manapság nem csak a pszichológiai szaklapok borítóján találkozhatunk. A jelenség átszövi életünket, így akarva-akaratlanul az embernek muszáj, hogy fogalma legyen róla. Az “önimádat társadalmában” nélkülözhetetlen, hogy felismerjük azokat a jellemzőket, azokat a személyiségbeli torzulásokat, melyek – különleges történelmi helyzetben akár – több százezer ember kiirtásához is vezethet.

A narcizmus kifejezés a görög mitológiai alak, Narkisszosz nevéből ered. Történetét talán mindenki ismeri, azonban azt sokan elfelejtik, hogy tükörképébe való mámoros szerelmét nem magának köszönheti. Nemeszisz, a megtorlás istennője volt ugyanis az, aki egy nimfa kérését teljesítve elvarázsolta a fiút.

Vissza a tárgyhoz: Mengele és a narcizmus

Freud szerint a gyermek születésekor átéli az “óceáni érzés” összességét, ami magában foglalja saját személyét, az anyját és az egész külvilágot. Freud ezt az állapotot primer narcizmusnak nevezte. Ahogy a csecsemő fejlődik, érzelmi világában ez a primer narcizmus átalakul és a gyermek megtanulja elválasztani saját magát a külvilágtól.  Ha a fejlődés szeretetteljes közegben történik, a primer narcizmus átalakulása során az érzelmi érdeklődés nagy része áttevődik a vágyakat és szükségleteket kielégítő másikra, a gyermeket nevelő szülőre. Az alapvető narcisztikus pozíció azonban soha sem tűnik el! Saját magunk szeretete és a környezetünk iránt érzett érzelmeink mintegy közlekedőedényként alkotják meg személyiségünk ezen dimenzióját. Erre tökéletes példa, mikor szélsőséges szerelmi állapotban hátrahagyjuk önmagunkat és csak a párunk szükségleteit vesszük figyelembe. Ha szeretetünk tárgyát elveszítjük, az ennek nyomán megélt frusztráció visszahúzódik személyiségünkre. Ezt nevezi Freud másodlagos narcizmusnak.

Történelmi példák?

Mengele életművének munkásságát tekintette. Röviddel a Vörös Hadsereg megérkezése előtt, 1945. januárjában elmenekül Auschwitzból, és magával vitte a kísérleti dokumentáció egy részét, a maradékot az SS megsemmisítette. A kutatási anyagok elvesztésével Mengele életműve is odalett.

Ha valaki önmagát nem kímélve, saját hite szerint a lehető legjobbat téve munkálkodik, majd eredményeit megsemmisítik, óriási trauma éri. Ha valamilyen oknál fogva – mondjuk mert menekülnie kell – nem tudja elvégezni a szükséges gyászmunkát, személyisége megrekedhet egy súlyosan narcisztikus állapotban. Persze nem szabad elfelejteni, hogy azok, akiket fiatalon elszakítottak anyjuktól, vagy a történelem szövevényes folyása miatt valami trauma érte, fokozottan hajlamosak másokat, más rendszereket okolni saját frusztrációjuk miatt.

Az egybefüggő, stabil én-érzet hiányát védekező és kompenzáló pszichés folyamatok igyekeznek kitölteni. Ezek megmutatkozhatnak egocentrikus viselkedésben, hőzöngésben, öndicsérő megnyilvánulásokban. A Spirit Színházban játszott Mengele bőröndje előadásban a halál angyala egy elképzelt per vádlottja, ahol a szószékről szólva a fent leírtakat tökéletesen alátámasztja.

én, Én, ÉN

Mengele személyisége és az általa tett szörnyűségek szorosabb kapcsolatban vannak, mint hinnénk. Kutatásainak eredménytelensége, zsenialitásának el-nem-ismerése, valamint az, hogy menekülésre kényszerült, olyan pszichés állapotot idézett elő, mely alatt az amúgy is ingatag én-je teljesen összeomlott. A színpadon testközelből követhetjük, hogy indultak el az én-helyreállító folyamatok, mint a dühöngések, a paranoid téveszmék vagy mások vádolása saját döntései miatt.

Ha egy narcisztikus személyiség nem képes kioltani a benne lévő feszültségeket, két dolgot tehet: olyan embereket gyűjt maga mellé, akik folyamatosan visszatükrözik az egyéni értékeit, a szépségét vagy itt például a tudományban elért eredményeit, vagy keres magának egy olyan idealizált személyt vagy jelenséget, melynek teljes egészében alávetheti magát. Ez utóbbiban az egyéni felelősségét teljesen átruházva az idealizált csoportra, személyre vagy jelenségre. Mengele elképzelt perének azon fejezete, miszerint parancsot teljesített, ezt támasztja alá. Mengele meg volt győződve arról, hogy amit tesz az helyes. Mi több, tudományos áttörésnek nevezte ikerkísérleteit, melyek során a kb. 1500 ikerpárból csupán 200 maradt életben.

A válasz még nem felmentés!

Attól, hogy megértjük az egy-egy viselkedésformákat, még nem menthetjük fel magunkat felelősségünk alól! Egy ideába, vagy akár önmagunkba vetett kritikátlan hitünk nem segíti, sokkal inkább gátolja sikereink elérését. Mengele története azért bravúros tükörképe a narcisztikus személyiségeknek, mert lépésről lépésre követhetjük végig a lélek teljes leépülését. Önmaga szeretete nem hibáinak és tetteinek elismerésével alkotta meg személyiségét, hanem a múltat és az ellene cselekvőket ellenségnek állítva, saját tetteinek következményeit figyelmen kívül hagyva élte le utolsó éveit.

A Spirit Színház előadásában Perjés János alakítja Mengelét, akit a bujdosás éveiben egy olyan oldaláról ismerhetünk meg, amit a történelemkönyvekben nem tanítanak. Érdemes nyitott elmével követni a darabot, hogy felfedezhessük azokat a jellemvonásokat, amikkel akár magunkban is találkozhatunk.

Gyurkovics Tamás - Mengele bőröndje / Josef M. két halála

Csatlakozzon a Spirit Színház nézőihez és kövesse végig figyelemmel Josef Mengele bujdosásának történetét!

Jegyvásárlás
Szolj hozzá Te is!