Vannak olyan témák, amikről csak a legutolsó esetben szeretünk szót ejteni. Ezeket nem hozzuk fel baráti vagy családi összejöveteleken, nem beszélünk róla a telefonban, de még a hozzánk közelállókkal sem feltétlen osztjuk meg. Az önpusztítás, szembenézés függőségeinkkel vagy saját magányukkal is ezek közé tartozik. Megvizsgáltuk, miért érezhetik egyesek úgy, hogy az öngyilkosság logikus kiút lehet.

Mialatt elolvasod ezt a cikket 7 ember vetett véget saját kezűleg életének.

Lelki egészségünk

Lelki világunk ápolása legalább annyira fontos kellene legyen, mint a közüzemi számlák befizetése vagy a napi feladatok ellátása. Ezzel szemben sokszor azt tapasztalhatjuk a környezetünkben – vagy akár saját magunkon is – hogy elhanyagoljuk a szellemi-lelki birodalmunkról való gondoskodást.

Pszichés egészségünk pedig nem csak azért lenne fontos, hogy élvezni tudjuk az életet, de feltétele annak is, hogy harmóniában, biztonságban tudhassuk magunkat.

Az embert nap, mint nap érik kudarcok, esetenként olyan krízisbe is kerülhetünk, amivel nem tudunk megbirkózni. Egy szerettünk vagy a munkánk elvesztése mind-mind olyan nehézségek, amivel akarva-akaratlanul szembe kell néznünk. Az ezekkel való megküzdés létünk olyan feltétele, mint a levegő vagy a víz.

Kiút – de honnan is?

Az öngyilkosságot elkövetők nagy részénél tapasztalható a depresszió, mint mentális betegség. A depresszió azonban önmagában nem jelenti azt, hogy valaki önként vetne véget saját életének. Aki volt már életében olyan periódusban, mikor kilátástalannak látta a jövőt, tudja, hogy az élni akarás, az élet szeretete sokkal több annál, mint amit a depresszió, a lehangoltság vagy más mentális nehézségek felülírhatnának.

Mégis, a depresszióról, mint az öngyilkosság hátterében meghúzódó leggyakoribb motívum, muszáj beszélnünk.

A depresszió a kedélybetegségek egyik formája, amely állandó szomorúsággal, az érdeklődés csökkenésével, reményvesztettség érzéssel jár együtt. Ezek a tünetek átmenetileg mindannyiunknál előfordulnak, az állapot akkor kóros és akkor tartható betegségnek, ha a panaszok ill. tünetek több, mint 2 hétig tartósan fennállnak. Az utóbbi két évtized pszichiátriai kutatásai által, az úgynevezett biológiai pszichiátria térhódításával vált elfogadottá, hogy a depresszió nem kizárólag lelki okokra vezethető vissza, hanem abban döntő szerepet játszanak biológiai tényezők is.

Az orvostudomány, a szociológia és a pszichológia tudományai saját kereteiken belül vizsgálják a témakört. A szociológia például az öngyilkosságot társadalmi gyökerű problémának tartja, legfőképp társadalmi, szociális és gazdasági okokra próbálja visszavezetni. A pszichológia szempontjából a szuicid cselekmények magyarázatának egyik legjelentősebb kísérlete Freud nevével fonódik össze, aki agresszív, a saját maga ellen irányuló aktust látott benne. Ennek okaként a kora gyermekkorban elszenvedett traumákat (erőszak, szeretetmegvonás) határozta meg, amire a gyermek leggyakrabban az anya ellen irányuló leghevesebb dühkitöréssel és agresszivitással válaszol.

Szeretnél beszélgetni valakivel? A telefonos lelki segély szolgálatot bármikor, ingyenesen hívhatod! » +36 80 116-123

Az öngyilkosság, mint egyetlen logikus kiút?

Az öngyilkosság tettének motivációit tehát csak komplex összefüggésekben vizsgálhatjuk. Nem jelenthetjük ki, hogy aki depressziós, akit elhagyott a felesége vagy aki nem tudja fizetni devizahitelét, már számol az öngyilkosság lehetőségével.

Fontos tudatosítanunk, hogy az öngyilkossági kísérlet és a sikeres öngyilkosság között nem csak annak eredménye a különbség, hanem a mögötte húzódó motívumok is! Az öngyilkossági kísérletek nagy része a környezet felé irányuló jelzés, mögötte a halálakarás motívuma csak ideig-óráig húzódik. A kísérlet pillanatában lehet, hogy az egyén teljesen azonosul halálvágyával, azonban a sikertelen tett után felülvizsgálja döntését. Tettével figyelmeztetni akarja környezetét, hogy egyedül nem tud megbirkózni fájdalmaival.

Az életüknek szándékosan véget vető emberek között Shneidman négyféle típust különböztet meg:

  1. A halálkeresők az öngyilkosság elkövetésének pillanatában egészen biztosak abban, hogy meg akarnak halni, azonban az esetleges sikertelen kísérletük után már könnyedén elbizonytalanodnak.
  2. A halálvállalók meggyőződése, hogy tettükkel egy már amúgy is visszafordíthatatlan folyamatot zárnak le. Ők leginkább a súlyos betegségben szenvedők, akik a hamarosan bekövetkező magatehetetlen állapot elől menekülnek a halálba.
  3. A haláltagadók – leginkább vallási fanatizmusból – úgy vélik, hogy az öngyilkossággal létük nem ér véget. Szemléletes példa erre az 1997-ben, a Heaven’s Gate-kultusz miatt öngyilkosságot elkövető 39 áldozat, akiknek meggyőződésük szerint a halál felszabadítja lelküket, és felszállhatnak egy “magasabb rendű birodalomba.”
  4. A halálkihívók a fentiekkel ellentétben tettük pillanatában nincsenek meggyőződve arról, hogy el akarják dobni életüket. Vágynak ugyan a halálra, de viselkedésük nem vezet egyértelműen halálhoz. Az “orosz rulettet játszók, a toronyházak peremein táncolók sorolhatók ebbe a kategóriába.

Az öngyilkosság rizikófaktorai között olyan jelenségek is szerepelnek, amivel nap, mint nap, mindenki megküzd. A stresszes események és élethelyzetek, mint pl. a súlyos betegségek, a rossz bánásmód, a foglalkozási stressz vagy a szerepkonfliktusok mindenkit érintenek. A hangulat és a gondolkodás változásai is rizikófaktornak számít, csakúgy, mint az alkohol- és más drogfüggőség, vagy a súlyosabb elmezavarok.

Buda Béla (1987) meghatározása szerint öngyilkosságot követ el az az ember, aki életének saját maga vet véget, amennyiben az alábbi három kritérium teljesül:

  1. a meghalás tudatos szándéka;
  2. egy módszer képzete, amely módszer alkalmas az élet
    kioltására;
  3. e módszer cselekvési sémájának megvalósítása.

 

Te mit tennél?

Marsha Norman, az 1947. szeptember 21-én született írónő Jóccakát, Anya! (‘nigh, Mother) című darabja 1983-ban Pulitzer-díjat kapott. A történet szerint valós időben követhetünk végig egy anya-lánya beszélgetést. Thelma Cates abba a helyzetbe kerül, hogy lánya, Jessie közli vele, mire felkel a nap, öngyilkos lesz.

 

A Spirit Színház előadásában Igó Éva és Szitás Barbara alakítása olyannyira közel hozza a darabot a nézőkhöz, hogy az előadás vége felé az ember úgy érzi, felállna és segítene Thelma-nak, hogy a lány ne dobja el magától az életet. Külön előnye az előadásnak, hogy a Spirit Színház terme egy nagyon intim közelséget enged meg a nézőknek, ezért úgy érezhetjük, hogy mi is ott ülünk a nappaliban. A Besenyei Zsuzsanna rendezte előadás utolsó pillanatáig feszült figyelemmel vezeti végig a nézőt. A darab drámai véget ér, azonban a fények kialvása után nem az üdvrivalgás következik. A színházteremben síri csend, a nézők a szemüket törölgetik. Ez az előadás nem egy könnyed esti kikapcsolódás. Sokkal inkább egy lenyűgöző tükör azoknak, akik hasonló helyzetben vannak – még ha nem is anya-lánya kapcsolattal. Az bizonyos, hogy az öngyilkosságot fontolgatókhoz közel álló embereknek mindent meg kell tenniük azért, hogy megmutassák az élet szépségét, a reményt, amiért még érdemes élni.

Nézze meg az előadást!

A Jóccakát, Anya! című előadást a Spirit Színházban, a Margit híd budai hídfőjétől 3 percre láthatja. Csatlakozzon hozzánk!

Jegyvásárlás
Szolj hozzá Te is!