Előre szólunk: ezt nem két perc lesz elolvasni! Egyik szerelemből a másikba rohanunk, mert félünk egyedül lenni, majd vissza az előzőbe, mert megrémít az újdonság, közben pedig kifelé kacsingatunk, mert vágyunk a bujaságra. Pillanatok alatt képesek vagyunk káosszá varázsolni szerelmi életünket. Megpróbáltuk megfejteni a miérteket.

Ebben a cikkünkben igyekszünk a pszichológia segítségével tisztába tenni azokat a kérdéseket, amiket minden ember feltesz magában. Miért fáj annyira a szakítás? Miért vágyunk vissza az exek karjába? Miért csaljuk meg a párunkat? Mire jó a búcsúszex? Folytathatnánk a végtelenségig, de inkább vegyük szépen sorba a kérdéseket:

Miért fáj annyira a szakítás?

Egy kapcsolat vége felé ideális esetben a felek már érzik, hogy valami nem stimmel. Eltávolodtak egymástól, egyre gyakrabban fordul meg a fejükben a szakítás gondolata. A párunktól való elválást klasszikus gyászmunka követi. Ha már hetek, vagy hónapok óta érezzük, hogy valami nem stimmel, akaratlanul is felkészítjük magunkat a szakítás traumájára. Sok esetben azonban a szakítást meglépő fél az utolsó pillanatig űzi játszmáit. Elhiteti a másikkal, hogy minden rendben, tervez a jövőre vonatkozóan, megértő és szeretettel fordul a másik felé. Aztán jön a krach – bejelenti a szakítást. Jobb esetben az elhagyott fél már előtte érezte, hogy valami nem oké, viszont ha totális megsemmisítő erővel éri a szakítás, már meg is van, mit tanult ebből a kapcsolatból: ne dugd homokba a fejed!

Van azonban 4 jele a szakításnak, amit jó, ha felismerünk! Gottman kísérletében több ezer házaspár kommunikációját vizsgálta. Talált 4 olyan kommunikációs tényezőt, ami 91%-os találati aránnyal megjósolta a kapcsolatokban a szakítást:

  1. jellemkritika: a másik személyiségének, egyéni jellemzőinek támadása, kritizálása
  2. defenzíva: “nem én vagyok a hibás” típusú hárítások; védekezés, ami gyakran támadásba torkollik
  3. megvetés: sértő és lekezelő hozzáállás a másikhoz
  4. obstrukció: elzárkózás a másiktól és a probléma megoldásától – “Mi a baj? – Semmi!” típusú párbeszédek

Ezek a jelek persze nem azt jelentik, hogy a szakítás borítékolva van. Sokkal inkább jelzés értékűek, mert ha felismerjük őket, még képesek lehetünk változtatni, és együttes erővel, nyílt kommunikációval megmenteni azt, ami még menthető.

Ha a kapcsolat odáig sodródik, hogy a problémák megoldása helyett ikább a szőnyeg alatti kupacot növelték, kétség kívül egyszer ellepi őket a szemét. Innen aztán nincs visszaút, a kapcsolatnak előbb-utóbb vége lesz. De mi van, ha nem vagyunk képesek elengedni a másikat? Mi van, ha egy görbe estén azon kapjunk magunkat, hogy már megint az exünkkel chatelünk, vagy ami rosszabb, másnap az Ő ágyában ébredünk. Olvass csak tovább, érdekes téma következik:

Szex az exel

A szakítást követően ideális esetben a magány periódusa következik, hiszen a gyászmunkában magunkon kívül senki nem lehet a segítségünkre. Ez egy fájdalmas folyamat, így ezt elkerülendő a párok egy része a se veled, se nélküled körforgásában találják magukat. Ez általában egy betonbiztos soha többé vele fogadalommal kezdődik, ami akár órák alatt képes felszívódni, mi pedig arra eszmélünk, hogy öltözünk a huszonharmadik búcsúszex után.

Az elengedés képtelenségének persze rengeteg oka lehet. Egy felől ugyebár senki nem szeret szembenézni a már nem kellek érzésével, így még az is jobb, ha csak ideig-óráig, de érezzem a törődést. Aztán persze a szakítás fájdalma gyakran azt az érzés hozza fel bennünk, hogy életünk szerelmét vesztettük el, így az újra találkozásban érzett biztonság egy olyan állapotot idéz elő, amiből nem igazán akaródzik a kiszállás. A történtek után persze jön a megbánás, szembenézés azzal, hogy még mindig képtelenek vagyunk túltenni magunkat a másikon, majd aztán a következő betonbiztos fogadalom. És a mókuskerék csak pörög, pörög és pörög. Egészen odáig, amíg az egyik fél el nem jut az önundor, a szorongás és a tehetetlenség azon fázisába, ahol már az ex magunk mögött hagyása az egyetlen járható út. Ilyenkor kell igazán szembenézni önmagunkkal.

A visszaút önmagunkhoz

Saját magunk megtalálása nem könnyű feladat, pláne, ha azok közé tartozunk, akik önfeláldozásképp már évekkel ezelőtt hátra hagyták saját tulajdonságaikat, csak azért, hogy a kapcsolat működni tudjon. Az egyedüllét szakaszában jön aztán az igazi pánik: már azt sem tudom, ki vagyok…

Ahogy telnek a napok, és túl vagyunk a szakítás utáni első megsemmisülésen, szépen lassan felderengnek azok a szokások, amikre nem is emlékeztünk. Például, hogy szeretünk az ágyban enni, miközben a legújabb romantikus filmen sírunk. Vagy egy hosszú séta önmagunkkal, ahol aztán cikázhatnak a gondolatok anélkül, hogy korlátokat szabnánk nekik. Esetleg az origami vagy a főzés. Mindegy, csak magunkkal legyünk. Érthető módon a szakítást követően az ember szeret kicsit bezárkózni. Ilyenkor a barátok is a háttérbe szorulnak. Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy a kezdeti magány-vággyal az égvilágon semmi gond, azonban egy idő után újra el kell kezdeni élni! Ez persze már nem fog gondot okozni akkor, mikor újra megszerettük önmagunkat. Ehhez viszont hosszú és kemény út vezet, hiszen rendbe kell tenni az elmúlt kapcsolat tanulságait, fel kell építenünk azt a személyiséget, amiben igazán bízhatunk, és meg kell találnunk azokat a célokat, amiket csak magunkért szeretnénk elérni.

A magány egy örömteli társ is lehet. Sokan vannak azonban, akik nem mernek szembenézni önmagukkal, és ahelyett, hogy saját személyiségüket építenék újjá a széthullott kapcsolat után, inkább egy újabb kapcsolatba menekülnek, vagy ami még rosszabb, minden gátlást hátrahagyva az egyéjszakás kalandokban keresik a lelki kielégülést – mondanunk sem kell: hiába.

Csak szex és más semmi

Az erotomániát és a szexfüggőséget most nem taglaljuk, jelen bekezdésünkben arra keressük a választ, miért válik valaki szexuális ámokfutóvá két kapcsolat között.

Ebben a periódusban az egyén nem csak a szexuális kielégülést keresi. Az ámokfutás – bár kétség kívül motivációja lehet az újabb pártalálás – az intimitás- és szeretetéhség kielégülését célozza. Ez azonban jóval mélyebb kapcsolatot igényelne, mint amilyen egy egyéjszakás szexuális együttlét során kialakulhat.

A szexuális ámokfutásnak nem csak logikus veszélyei lehetnek. A szexuális úton terjedő betegségek mellett olyan lelki sérüléseket is szerezhetünk, melyek nem gyógyíthatóak egy-egy tablettával. A szexualitás ugyanis az emberi lét érzelmi világában az egyik legbensőségesebb kapcsolat két ember között. Logikus, hogy ha egy ismeretlen embert engedünk magunkhoz ennyire közel, megadjuk neki azt a lehetőséget, hogy fájdalmat okozzon. A jó szex, a sikeres csábítás, vagy egy kielégítő orgazmus utáni mámor abban a pillanatban elillan, amint szembesülünk azzal, hogy nincs folytatás. Ez aztán ürességet, kínzó undort okozhat, hiszen ha tetszik, ha nem, a szex az intimitás legmagasabb foka, így miután az aktus véget ér, s mi visszatérünk magányunkba, még inkább szembesülünk a nem kellek érzésével. Az így szerzett lelki sebeket gyakran egy újabb szexuális együttléttel szeretnénk gyógyítani, aminek – mondanunk sem kell – hasonló vége lehet.

Szerelem első látásra

Mikor személyiségünk megérik arra, hogy saját magunkkal is tudunk időt tölteni anélkül, hogy szorongásokkal kelljen szembenézni, újra itt a lehetőség, hogy a villamoson szembe jöjjön az újabb Nagy Ő.

A mindent elsöprő szerelem érzése gyerekkorunk felszabadultságára emlékeztethet, hiszen ilyenkor a szemünket ellepi a lila köd, szívünk hangosabban és gyorsabban dobban, és észre sem vesszük, de már a közös nyaralást tervezzük.

A szerelem első látásra gondolata igen csábító lehet, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az első pillanatok egyedül a vágyainkat tudják felkorbácsolni, érthető módon felnőtt énünk elvárásainak a másik csak az ismerkedés hosszas folyamata során tud megfelelni. Kiindulópontnak mindenesetre nem rossz, hiszen a kapcsolat alatt többször visszanyúlhatunk az elsöprő szerelem emlékéhez, hogy abból újra erőt nyerjünk. A “lila köd” talán a kapcsolatok legszebb jelensége, hiszen ilyenkor építjük meg azokat az alapokat, amin később egy egészséges kapcsolat nyugodhat.

Színházi előadás a szerelem kínlódásairól

2004-ben nagy port kavart a CLOSER című film, melyben Julia Roberts, Jude Law, Natalie Portman és Clive Owen két szerelmi háromszög történetét meséli el. A film igen megosztó, hiszen a téma sem mindennapi – legalábbis ezt hinnénk. Az egyik kapcsolatból ki, a másikba be jelenséget fentebb már taglaltuk, azonban ebben a filmben ez olyan stílusban jelenik meg, amitől feláll a szőr az ember hátán. Botrányosan igazul mutatja be az ember perverz vágyainak kiélését anélkül, hogy szembe merne nézni önmagával – a másik oldalról pedig négy olyan embert láthatunk, akik csak saját maguk vágyainak kielégítéséért küzdenek.

A filmből Bányai Gábor rendezésében színházi előadás született, amit csak 18 éven felülieknek ajánlanak. Az előadásban 40 cm távolságról követhetjük végig a csontvelőig őszinte jeleneteket, így a vitathatatlanul hatásos élmény garantált. Többször görcsbe rándulhat ugyanis a néző gyomra, mikor a lába előtt ordítva kéri számon az egyik szereplő a félrelépés minden szaftos részletét.

A darab ajánlója így szól:
Aki szerelmes, jól is hazudik. Mindenki másképp, de becsapja szerelmét, élet- vagy házastársát. Az őszinteség csak idegenek között lehetséges. Két férfi és két nő keresi az élet legfontosabb dolgait: szeretetet, bizalmat, őszinteséget. Amit találnak helyette: szerelem, vágy, hazugság és kaland. Mindannyian hazudnak egymásnak, mind olyasmiket ígérnek, amelyről tudják, úgysem fogják betartani. Két házaspár története négy és fél éven át: szent elhatározások, nagy fogadkozások, hazugságok, bevallott és ki nem mondott vágyak története.

A darabban végigkövethetjük a négy különböző jellem fejlődését anélkül, hogy saját bőrünkön kellene megtapasztalnunk a hazugságok gyötrelmeit. A szemfüles néző életre való tanulságokkal távozik a kapcsolatokat illetően, hiszen a mindenkiben felmerülő kérdésekre itt szégyen nélkül kaphat választ.

Csatlakozz a CLOSER nézőihez!

Tanuld meg veszteségek nélkül a kapcsolatok legfontosabb szabályait a Spirit Színház előadásából!

JEGYVÁSÁRLÁS
Szolj hozzá Te is!